„...miattatok gyalázzák Isten nevét...” Róm 2,17–29
17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és Istennel dicsekszel, 18 és ismered az ő akaratát, és el tudod dönteni, mi a helyes, hiszen megtanultad a törvényből; 19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, a sötétben járók világossága, 20 az oktalanok nevelője, a kiskorúak tanítója, mert tied a törvényben megtestesült ismeret és igazság: 21 ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki hirdeted: ne lopj, lopsz? 22 Aki azt mondod: ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 23 Aki a törvénnyel dicsekszel, törvényszegéseddel meggyalázod Istent? 24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva. 25 A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt, de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. 26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem számít-e Isten előtt a körülmetéletlensége körülmetéltségnek? 27 És a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; 29 hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
Kálvin úgy magyarázza e súlyos mondatokat, hogy ne a zsidókra vonatkoztassuk, hanem magunkra, és a körülmetélésen a keresztséget értsük. Így rólunk szól ez a megállapítás: „...miattatok gyalázzák Isten nevét...” (24). Nem az tesz keresztyénné, hogy megkereszteltek – legtöbbünket még csecsemő korunkban –, vagy megfizetem az egyházfenntartói járulékot, hanem az, hogy tudatosan, újra meg újra odaszentelem magam Jézus Krisztus követésére.
RÉ 26 RÉ21 26
Zsoltár vasárnapra | 30 | Dicsérlek, Uram, tégedet
„… az Úr úgy rendelte, hogy meghiúsuljon Ahítófel jó tanácsa…” 2Sám 17,1–14
1 Azután ezt mondta Ahítófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. 2 Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és szétszalad az egész hadinép, amely vele van. Egyedül a királyt ölöm meg. 3 Az egész hadinépet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ, akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz. 4 Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek. 5 De Absolon ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, hallgassuk meg, mi mondanivalója van neki. 6 Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, így szólt hozzá Absolon: Ahítófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e, ahogyan ő mondta, vagy ne? Mondd meg! 7 Húsaj ezt mondta Absolonnak: Ez egyszer nem jó tanácsot adott Ahítófel. 8 Azt mondta Húsaj: Magad is tudod, hogy apád és emberei kiváló harcosok, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. 9 Ő maga valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhet, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt kezdik beszélni, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, 10 akkor kétségbe fog esni még a legbátrabb harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád kiváló katona, és csupa bátor ember van vele. 11 Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint tengerparton a homok, és te magad menj velük. 12 Akkor aztán rátámadunk ott, ahol megtaláljuk. Úgy törünk majd rá, ahogy a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki. 13 Ha pedig valamelyik városba húzódna vissza, akkor egész Izráel köteleket húz majd a város köré, és lerántjuk azt a völgybe, hogy még egy kavics se marad meg ott! 14 Erre azt mondta Absolon és az összes izráeli: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahítófel tanácsánál! Mert az Úr úgy rendelte, hogy meghiúsuljon Ahítófel jó tanácsa, és így az Úr Absolon vesztét okozza.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(14) „… az Úr úgy rendelte, hogy meghiúsuljon Ahítófel jó tanácsa…” (2Sám 17,1–14)
Ahítófel taktikai érettségét bizonyítja helyzetértékelése és újabb tanácsa (1–3). Tudja, hogy a remek szervezőképességű Dávidot csak gyors támadással lehet meglepni, mielőtt még újjászervezhetné táborát. Ezért „még ma éjjel” rajta akar ütni Dávid seregén (2), hogy megölhesse a vezért, s megakadályozza a háború kitörését. Ahítófel tanácsa jó, ezért Húsaj, Dávid titkos segítője nehéz helyzetbe kerül, amikor Absolon tanácsot kér tőle is (6). Dávid érdekében időnyerésre játszik. Tanácsa lényege: kockázatos Dávidot gyorsan megtámadni, mert ha a vállalkozás sikertelen, az elbizonytalanítja egész Izráelt. A biztos siker érdekében nagy csapatösszevonást javasol. Fontos, hogy ennek élén Absolon álljon (11). A javaslata célba talál. Ebben Absolon hiúsága is szerepet játszhatott. A szentíró szerint az Úr rendelte úgy, hogy Ahítófel jó tanácsát elvessék (14). Azon ritka bizonyságtételek egyike ez a könyvben, amely egyértelműen vall arról, ki a történelem igazi Ura, aki nem hagyja, hogy felkentjét gonosz tanácsadók megöljék. Jó tudnunk, hogy miközben tanácsadók serege vesz körül, láthatatlan Urunk mint egyedül igaz Királyunk és Tanácsadónk igazgatja lépteinket (Róm 11,34).