„Különbek vagyunk?” Róm 3,1–20
1 Mi tehát a zsidó előnye? Vagy mi a körülmetélés haszna? 2 Minden szempontból sok! Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. 3 De mi van akkor, ha némelyek hűtlenné váltak? Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent? 4 Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: Isten igaz, viszont „minden ember hazug”, amint meg van írva: „Igaz légy beszédeidben, és győzedelmes, amikor vádolnak téged.” 5 Ha pedig a mi gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? 6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélné meg Isten a világot? 7 Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért kell még nekem bűnösként megítéltetnem? 8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek, hogy tudniillik ezt mondjuk: Tegyünk rosszat, hogy jó következzék belőle? Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet! 9 Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak, 10 amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, 11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. 12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. 13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; 14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele. 15 Lábuk gyors a vérontásra, 16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban, 17 és a békesség útját nem ismerik: 18 Isten félelmével nem törődnek.” 19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt. 20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„Különbek vagyunk?” (9). Pál apostol óvja a római zsidókeresztyéneket attól, hogy magukat a pogánykeresztyének fölé helyezzék azért, mert „Isten rájuk bízta igéit” (2). Hogyan tudjuk ma is jól hirdetni Isten üzenetének azt a nagyon fontos részét, hogy „nincsen igaz ember egy sem” (10)? Azzal az evangéliumi kitétellel, hogy az igének a bűnösökre vonatkozó üzenetét először magunkra értjük, és magunkra vesszük. A végidőket idézi az a kép, amikor nincs dicsekvés, sem egymásra mutogatás, hanem mindenki felismeri a maga bűnösségét Isten előtt, és elnémul minden száj (19).
RÉ 2 RÉ21 2 • IÉ Kol 2,12–15 • Zsolt 2
Húsvéti ének | 512 | Ma örvendezzetek
Heti zsoltárének | 2 | Miért zúgolódnak a pogányok
„… Éhes, fáradt és szomjas lehet a hadinép a pusztában.” 2Sám 17,15–29
15 Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahítófel Absolonnak és Izráel véneinek, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam. 16 Most tehát sietve küldjetek jelentést Dávidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő hadinép. 17 Jónátán és Ahímaac a Rógél-forrásnál álldogáltak. Oda járt egy szolgálóleány, az hordta nekik a híreket, ők pedig elmentek, és hírt vittek Dávid királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni, hogy meg ne lássák őket. 18 Mégis meglátta őket egy szolga, és hírül adta Absolonnak. Ezért mindketten gyorsan elindultak, és bementek egy bahúrími ember házába. Ennek az udvarában volt egy kút, oda ereszkedtek le. 19 A felesége pedig fogott egy terítőt, letakarta vele a kút száját, és gabonát öntött rá, úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni. 20 Amikor megérkeztek az asszonyhoz Absolon szolgái, és megkérdezték, hogy hol van Ahímaac és Jónátán, az asszony így felelt nekik: Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket, de mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. 21 Miután eltávoztak, ezek kijöttek a kútból, elmentek, és megvitték a hírt Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahítófel! 22 Elindult azért Dávid a vele levő egész hadinéppel együtt, és átkeltek a Jordánon. Virradatra senki sem maradt, aki ne kelt volna át a Jordánon. 23 Amikor látta Ahítófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát, elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután felakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába. 24 Dávid már Mahanajimba érkezett, amikor Absolon az összes izráelivel együtt átkelt a Jordánon. 25 Absolon Jóáb helyett Amászát állította a hadsereg élére. Amászá egy Jitrá nevű izráeli ember fia volt, aki Abígallal, Náhás leányával hált; Abígal Cerújának, Jóáb anyjának a nővére volt. 26 Izráel és Absolon Gileád földjén ütött tábort. 27 Amikor Dávid Mahanajimba érkezett, az ammóni Rabbából való Sóbí, Náhás fia, a Lódebárból való Mákír, Ammíél fia és a gileádi Rógelímből való Barzillaj 28 takarókat, tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát, babot meg pörkölt lencsét, 29 továbbá mézet, vajat, juhtúrót és tehénsajtot vittek enni Dávidnak és a vele levő hadinépnek, mert ezt gondolták: Éhes, fáradt és szomjas lehet a hadinép a pusztában.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(29) „… Éhes, fáradt és szomjas lehet a hadinép a pusztában.” (2Sám 17,15–29)
Az új királyi udvar és a Dávid rejtekhelye között megszervezett titkos hírvivő szolgálat végzi a feladatát. Húsaj értesíti Dávidot Ahítófel tervéről is, nehogy bajba kerüljön a király, ha Absolon mégis az ő javaslatát fogadná el (16). A főpapi fiúk, akik a Rógél-forrásnál megbújva Dávidot rendszeresen értesítik, lelepleződnek ugyan, de kalandos módon sikerül megmenekülniük (17–22). Ki időt nyer, életet nyer, és így Dávid a Jordán folyó túlsó partján elő tudja készíteni seregét a döntő ütközetre. Amikor Ahítófel látja, hogy nem az ő tervét valósítja meg Absolon, Jeruzsálemet elhagyva hazamegy. Az Ószövetségnek ez a „Júdása” bölcs emberként felméri kilátástalan helyzetét, és felakasztja magát (23). Vele Absolon a legfontosabb emberét veszíti el. Dávid serege a Jordán keleti oldalán lévő Mahanaimban (Józs 13,26) gyülekezik; baráti szívek takarókkal és élelemmel fogadják a pusztából érkező harcosokat. Hamarosan megérkezik Absolon serege is a sorsdöntő ütközetre, és Gileád földjén (Józs 18,6) tábort vernek (26). Nem tudjuk, mit élhetett át Dávid a csata előtt, de szép zsoltárával együtt valljuk: „Az Úrtól jön a szabadítás!” (Zsolt 3,9: „Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült”).