„Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt” Róm 8,1–17
1 Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, 2 mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira törekszenek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. 6 A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, 7 minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. 8 Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 12 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző
Hallottad már az örömhírt? Amnesztiát hirdettek! A megérdemelt és jogos ítélet helyett azt kapod, amit nem érdemelsz: felmentést, kegyelmet. „Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt” (10). Ha ezt hiszed, akkor most már jöhetnek a hitből fakadó jó cselekedeteid, a kegyelem megtapasztalása után nem az érdemekért, hanem hálából! Hálás gyermeki szívvel a megtapasztalt Atyai szeretetért.
RÉ 373 RÉ21 543
Húsvéti ének | 508 | Jézus, én bizodalmam
„…Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe…” 2Sám 21,15–22
15 Újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment embereivel együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. 16 Akkor Jisbí-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből készült, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot. 17 Segítségére sietett azonban Abísaj, Cerújá fia, aki leterítette és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét. 18 Majd újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot. 19 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaré-Óregím fia levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája. 20 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. 21 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Sammának a fia. 22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(17) „…Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe…” (2Sám 21, 15–22)
Az Ószövetség történeti könyveit folyamatos háborúk és csatározások jellemzik. Mélyen átgondolva rájöhetünk, ilyen az emberiség történelme, és ilyen a mi személyes történetünk is. Háború és megküzdés az önmagam és mások általi elfogadással. Küzdelem a bűneimmel, az irántam megnyilvánuló szeretetlenséggel. Küzdés annyi mindennel, annyi mindenen át. Igeszakaszunkban is egy háború zajlik – újra a filiszteusokkal. A végén szólnak Dávidnak, többet ne jöjjön csatába. Nagy küzdelemmel sikerül megmenteni az életét, és legyőzni a felé induló hatalmas filiszteust. Dávid elfogadja, hogy élete változik. Megöregedve már nem képes mindenre, amire fiatalon. Elméje fiatalosabb maradt, mint teste. Áldott, mikor vannak mellettünk testvérek, akik fel tudják hívni figyelmünket a korlátainkra, segítenek a helyes önismeretben, a tenni akarás mérséklésében! Jó, amikor kedves szóval tudunk egymáshoz fordulni: most picit pihenj. Kapcsolódj ki, átveszem a feladataidat. És ekkor megtapasztalhatjuk: nem vagyunk egyedül a harcainkban. Egy keresztyén sincs egyedül. „Kívül harc, bennem félelem, fogadj el, Jézusom!” Boldog ember, akinek helyes az önismerete!