„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” Róm 8,18–30
8 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért. 28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző
A testi-lelki szenvedésekkel való küzdelmünk folyamatos, mert a szenvedést nehezen viseljük. Sok bennünk a sóhajtozás, nehéz a vajúdás. Hányszor imádkoztál már, hogy múljon el a kín? Nagyon kell a segítség. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (26). Az Úr ma is gondoskodik arról, hogy gyámolító Lelkét közbenjárásra melléd állítsa.
RÉ 369 RÉ21 545
Zsoltárdicséret | 179 | Keresztyének, kik e földön lakoztok
„Az Úr … pajzsom, hatalmas szabadítóm…” 2Sám 22,1–25
1 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2 Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, 3 Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. 4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. 12 Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. 13 Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. 14 Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges. 15 Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. 16 Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. 23 Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(2–3) „Az Úr … pajzsom, hatalmas szabadítóm…” (2Sám 22, 1–25)
Dávid nagy csatái után felfakad belőle az énekszó. A hála. Összegző ének. Amikor életünk végén visszatekintünk, vajon tudunk-e ilyen hálatelt, Isten erejéről énekelő imádságot mondani? Az Úr kőszikla, ezzel nyitja Dávid az énekét. Ebben az igeszakaszban egy erős Isten képe jelenik meg: nemcsak kőszikla, hanem pajzs is. Az ókori Izraelben kétféle pajzs terjedt el: ami az egész testet védte és egy kisebb, könnyű harcászati eszköz. Az Ige itt az utóbbit említi. A pajzs elsődleges funkciója védelem, de közelharcban lehet vele támadni is, ha szükséges. Isten nem robosztus erő, nemcsak „kőszikla”, hanem könnyűfegyverzetes védelem. Nem statikus szereplője életünknek, hanem mozgásban van. Velünk mozdul, s hitben mi mozdulunk vele. Az örök mozgató. A pajzs védelem: jó a hétköznapokban visszahúzódni Isten terébe! A pajzs védelem: a régiek ezért is menekültek a templomba, mikor biztonságra volt szükségük. Isten védelem: a bűntől, a szeretetlenségtől. Isten védelem a halál árnyékában is, az Úr pajzs, amikor támadás éri hitünket, amikor nehézséggel találkozunk. És nemcsak megvéd, hanem hatalmas szabadítóm is az Úr. Megszabadít az örök életre.