„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” [...] „De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” Róm 8,31–39
31 Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. 35 Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” 37 De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző
Nagyon szeretem a címerünkben is megjelenített kérdést: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (31). Bethlen Gábor fejedelem hitvalló válasza így hangzott: Nincsen senki, bizonyára nincsen! A vád és a kárhozatás mégis nap mint nap záporozik ránk. Jogos tehát a világ nemtelen támadásait megtapasztaló teológus válasza is: Mindenki, bizonyára mindenki! Kié lesz a győzelem? Azé, akinek a szeretetétől nem választhat el semmi. „De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (37).
RÉ 275 RÉ21 601
Húsvéti ének | 519 | Jézus, ki a sírban valál
„…az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” 2Sám 22,26–51
26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28 Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod. 29 Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe. 30 Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. 31 Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. 34 Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. 37 Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. 38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39 Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak. 40 Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az Úrra néznek, de ő nem válaszol. 43 Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. 44 Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. 45 Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, 46 mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből. 47 Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! 48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. 49 Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. 50 Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, 51 mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(29) „…az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” (2Sám 22, 26–51)
Sok sötétség veszi körbe életünket. Háborúk, krízisek, feszültségek, széthúzások. Sok családon belül is mintha kevesebb volna az áldás, több a szitokszó. Amikor az alapok megremegnek, mikor közösségeink alapfogalmait is megkérdőjelezik, jó az Úr fénysugarára figyelni. Mint mikor kiülünk a szabadba és hagyjuk, hogy arcunkat elborítsa a Nap sugara és melege. Ilyen megfürödni Isten szeretetében! A sok kétségbeejtő hír közben is jó tudni, nem állunk vesztésre, hiszen: „…mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm 8, 37). A sötétben ott van velünk Jézus Krisztus is, aki megvilágosítja az életünket. Nem hagy minket vakon, nem akarja, hogy szürkeségben tengődj, hanem a fényre akar vezetni. Isten küldi a fénysugarát. Nincs annál nagyobb fénysugár annál, hogy Krisztus legyőzte a halált! Erre képes volt, ilyen vesztes helyzetben is tudott igent mondani az életre. Ezt tudva bízhatunk benne: személyes problémáinkba, közösségi gondjainkba is küld Isten fénysugárt. Merjünk megfürödni e világosságban. Boldog, aki elmondhatja: aki őt követi, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.