„Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik” Neh 6,1–14
1 Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem szereltettem föl a kapukra, 2 ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Gyere, találkozzunk Kefírímben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem. 3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itthagynám, és elmennék hozzátok. 4 Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik. 5 Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, 6 amelyben ez állt: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmú is azt mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. 7 Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért gyere, és tanácskozzuk meg a dolgot egymással! 8 Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. 9 Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készülnek el vele. – Azért te erősíts engem! 10 Azután elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. 11 Én azonban ezt feleltem: Illik-e menekülnie a magamfajta embernek? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, csak hogy mentse az életét! Nem megyek! 12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. 13 Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék, és gyalázzanak. 14 Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem!
Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán
„Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik” (4). A nemes harcok szellemi eszköze, hogy ha valamire elköteleztem magam, abban hűségesen kitartok. A kívülről érkező üzenetek kontrollja lehet a „szív okossága”. Az Isten irgalmassága alapján megváltozott gondolkodás képes arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz, hamisság és igazság között. Azokat a gondolatokat őrizzük, forgassuk elménkben, amelyeket Isten Lelke ajándékozott nekünk. Áldás lesz rajta.
RÉ 7 RÉ21 7
Napi ének | 750 | Jöjj, az Úr vár reád
„…nem tértek meg…” Jel 9,13–21
13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül, 14 amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. 15 És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát. 16 A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. 17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst és kén ömlött. 18 Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. 19 Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló, és fejjel végződik, és ezzel ártanak. 20 A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; 21 és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(20, 21) „…nem tértek meg…” (Jel 9,13–21)
Nemcsak az alvilág nyílik meg, hanem szabad kezet kapnak az eddig megkötött pusztító hatalmak is. Isten hatalma tartotta (és tartja) féken a romlás erőit. Az Eufrátesz folyó Izráel természetes határát képezte a honfoglalás után (Józsué 1,4), onnan érkezett ítéletre Isten népe ellen a hódító ellenség (Jer 13,1–9). Az eloldozott gyilkos hatalom lovas haddal támad, hibrid hadviselést folytat, a lovak eleve ragadozók: egyszerre oroszlánok és kígyók, leheletük éget, megfojt, halálra mérgez. Megrendítő ítélet teljesedik. A 16. rész összefoglalója szerint a nagy folyó kiszárad, ezzel megnyílik az út a pusztító hatalom előtt (16,12), hogy rátörjön az egyébként is elvetemült világra. Itt négy fő bűn regnál: gyilkosság, varázslás, paráználkodás és lopás (21), ezeket a prófétai szó így foglalja egybe: bálványimádás (20). A pusztítás nem öncélú gaztett, hanem készület a végső harcra Isten ellen (16,14). Kemény világ ez, megkeményedett emberekkel! Akik életben maradnak, nem térnek meg iszonyatos bűneikből, nem törődnek azzal, miféle veszedelmet idéznek magukra istentagadó, lázadó életükkel. Gondold meg utaidat Isten előtt!