„...félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték...” Neh 6,15–7,3
15 A várfal elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. 16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát. 17 Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük. 18 Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jóhánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. 19 Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem.
1 Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket meg a lévitákat. 2 Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánít és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt a többségnél. 3 Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Jeruzsálem kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és még mielőtt lemenne, csukják be az ajtószárnyakat, és reteszeljék be őket. Jeruzsálem lakói közül pedig állítsanak őröket: egyeseket az őrhelyekre, másokat meg a saját házukkal szemben.
Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán
„...félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték...” (16). A nemes harcok mentén célhoz érnek, áldottak, eredményesek lesznek a dolgaink. Nehémiás vezetésével rendkívül rövid idő, 52 nap alatt kiépült a védőfal. A védőfal mellett elvette az ellenség kedvét a csatározástól az is, hogy ennek a népnek Istene van, aki megsegíti őket. Ahogyan a Római levélben olvassuk: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”
RÉ 127 RÉ21 127
Napi ének | 804 | Hálát adok, Uram, az életért!
„…nem lesz több idő…” Jel 10,1–7
1 És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop, 2 kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, 3 és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít, és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. 4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le! 5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, 6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz több idő, 7 hanem csak azok a napok, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja, és beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(6) „…nem lesz több idő…” (Jel 10,1–7)
A hatodik és hetedik trombitaszó közé iktatva a prófétai szolgálatról és az egyház hűségéről olvasunk (10,1–11,15). Ki érthetné meg az isteni hatalom mennydörgő szavát? – kérdezi Jób, Isten kikutathatatlan útjait csodálva (Jób 26,14). Egykor Mózes is mennydörgések és villámlások között vette a szent törvényt (2Móz 19), János pedig a mennyei trónusról mondja, hogy onnan mennydörgések és villámlások jöttek ki (4,5). Onnan kap újra megbízást prófétai szolgálatra. De nem félelmetes benyomásait kell megírnia (vö. Zsid 12,18–21), hanem azt kell hírül adnia, hogy hamarosan nem lesz már idő, vagyis a mulandót elnyeli a múlhatatlan, az örökkévaló végleg egybefog mindent (Ef 1,10). Véges életünk kényszerei miatt mi folyton mérjük, számoljuk az időt, módot, alkalmat keresve cselekvésünk számára; az embervilág elvetemültsége miatt pedig világkorszakok között is tájékozódnunk kell. Folyton életváltoztató döntéseket kell (kellene) hoznunk. Ilyen értelemben kapott időt a megtérésre a parázna Jezábel, de nem tért meg (2,21). És nem tértek meg az emberek sem a hatodik csapás idején (9,21). Lejár a haladék, a hátralevő időt immár a végső beteljesedés szabja meg. Ez a prófétai időszámítás: intsétek egymást, míg tart a ma, hogy senki meg ne keményedjen! (Zsid 3,13)