„Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet...” Neh 7,4–38
4 A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve. 5 Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam a származási jegyzékét azoknak, akik elsőként tértek haza, és abban ezt találtam följegyezve: 6 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába –, 7 és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Azarjával, Raamjával, Nahamáníval, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszperettel, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával. Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak: 8 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, 9 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, 10 Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja, 11 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja, 12 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, 13 Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja, 14 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, 15 Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja, 16 Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja, 17 Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja, 18 Adóníkámnak hatszázhatvanhét leszármazottja, 19 Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja, 20 Ádínnak hatszázötvenöt leszármazottja, 21 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, 22 Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja, 23 Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja, 24 Hárífnak száztizenkét leszármazottja, 25 Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja. 26 Betlehemiek és Netófából valók száznyolcvannyolcan voltak, 27 Anátótból valók százhuszonnyolcan, 28 bét-azmávetiek negyvenketten, 29 kirjat-jeárímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, 30 rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, 31 Mikmászból valók százhuszonketten, 32 Bételből és Ajból valók százhuszonhárman, 33 a másik Nebóból valók ötvenketten, 34 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, 35 hárimiak háromszázhúszan, 36 jerikóiak háromszáznegyvenöten, 37 lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonegyen, 38 szenááiak pedig háromezer-kilencszázharmincan voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – Abonczy Kálmán
„Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet...” (5). Egymás számbavétele belső erők forrásának felfakadását eredményezheti. Ez is a „nemes harc” része. Tudjunk többet egymásról, becsült hovatartozásunkról, szellemi és anyagi képességekről. Nem a „különbözők vagyunk” szándék vezérli Nehémiást, sokkal inkább az, hogy Isten választott népe áll előtte, tehát összetartoznak.
RÉ 502 RÉ21 701
Napi ének | 751 | Jöjj el az élet vizéhez
„…keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz…” Jel 10,8–11
8 Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll. 9 Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz. 10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. 11 És ez a szó hangzott felém: Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István
(9) „…keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz…” (Jel 10,8–11)
Isten újabb prófétai üzeneteket bíz Jánosra. A próféta azonban nem semleges üzenetközvetítő, aki csak továbbítja az isteni szót, de amúgy semmi köze hozzá. Jánosnak meg kell ennie a tekercset (nyitott könyvet), vagyis eggyé kell válnia az isteni szóval. Ezékiel próféta is ilyen jelbeszéddel és átélésben kapta küldetését (Ez 2,8): a szájában édes volt a papírtekercs íze, de a szolgálatával együtt járó szenvedések és népének makacs istentelensége elkeserítette, fájdalommal, felindulással töltötte el (Ez 3,14). Ugyanezt mondja el más szavakkal Jeremiás is panaszában. Élvezte Isten Igéjét, örömmel töltötte el, eggyé vált vele; ám üldözői miatt élete keserűre fordult (Jer 15,16). Itt fordítva történik: ami János gyomrában keserű, az a szájában édes lesz. A zsoltáros Isten beszédét édes örömnek nevezi (Zsolt 119,103), mert amit Isten hírül ad (10,7), az mindig örömforrás is (evangélium). Ilyen értelemben a próféták is evangélisták voltak. Jó hírt mondtak: Isten cselekszik a történelemben, Isten szól az önhittségébe belesüketült emberhez, Isten utat mutat a saját önimádatába belevakult embernek, Isten kiszabadítja a gonosz fogságából az embert, elküldi érte Krisztust. És fordítva, az édes evangélium hirdetése is magában hordozza a próféták keserű sorsát. Ahol az isteni szót elutasítják és megvetik, ott a hirdetőit is gúnyolják és üldözik, főleg, ha ennek egyetemes vonzatai vannak (itt: népek, nyelvek, királyok). Imádkozzunk az Ige szolgáiért, az Ige öröméért!