„...ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr” 1Kor 3,1–5
1 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint Krisztusban kiskorúakhoz. 2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„...ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr” (5). A szolgálat nem öncél, nem önmegvalósítás, hanem küldetés. Mindig döntő kérdés, hogy embereknek vagy az Úrnak szolgálunk-e, mert sohasem a szolgálattevő személye a legfontosabb, hanem az őt küldő Úré. Pál, Apollós és Kéfás is csak eszközök a lélekmentésben, akik, mivel az Úrtól vették feladatukat, nem az irigység, a versengés, a viszály, hanem egymás szolgálatának kiegészítése által dicsőítik Istent. Kérjük az Úrtól, hogy ajándékozzon meg azzal, amit az ő dicsőségére továbbadhatunk!
RÉ 34 RÉ21 34 • IÉ Mt 25,14–30 • Zsolt 34
Úrvacsorai dicséret | 353 | Ó, én lelkem, dicsérjed Istenedet
Heti zsoltárének | 34 | Mindenkoron áldom
„… miért horgasztod le a fejed?” 1Móz 4
1 Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki teherbe esett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól! 2 Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. 3 Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld terméséből. 4 Ábel is vitt elsőszülött bárányaiból, azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára, 5 de Kainra és áldozatára nem tekintett. Kain emiatt nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6 Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta! 8 Ezután azt mondta Kain a testvérének, Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelre, és meggyilkolta. 9 Akkor az Úr megkérdezte Kaintól: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek? 10 De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből! 11 Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét, amelyet kiontottál! 12 Ha a földet műveled, többé ne adja neked termőerejét! Bujdosó és kóborló légy a földön! 13 Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. 14 Íme, elűztél ma erről a termékeny vidékről, és el kell rejtőznöm színed elől. Bujdosó és kóborló lettem a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. 15 De az Úr azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. 16 Ezután elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. 17 És Kain a feleségével hált, aki teherbe esett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fiáról Énóknak nevezte el. 18 Énóknak született Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket. 19 Lámek két asszonyt vett feleségül: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. 20 Ádá szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. 21 Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. 22 Cillá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. 23 Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szavamra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. 24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért. 25 Ádám újból a feleségével hált. Az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain. 26 Sétnek is született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(6) „… miért horgasztod le a fejed?” (1Móz 4)
Kain lehorgasztotta fejét. Aki a földre szegezi tekintetét, nem látja maga körül a világot, olyan, mint a fuvaros szemellenzős lova. Kain nem lát se jobbra, se balra, a földre mered, már testvére sincs a látószögében, csak a gyűlöletes alak képe lebeg előtte, aki mintha kedvesebb volna az Úrnak, mint ő. Mindketten munkájuk gyümölcsét helyezték az Úr elé. Akkor rá miért nem tekint Isten? Miért? Érthetetlen. De érzi, Isten nem válaszol, elmarad a további áldás. Aztán megfogan a szörnyű gondolat... Irigység, önzés, féltékenység, szégyenérzet irányítja megmagyarázhatatlan tettét? Nem tudjuk, nem értjük, de ezek közül bármelyik erőszakhoz vezethet. Aztán az Úr kérdez, ő pedig válasz gyanánt odavet pár flegma szót: „őrzője vagyok én a testvéremnek?” (9). Cinikus mondat ez, és nem csak az előzmények ismeretében. Néha jó lenne magunktól is megkérdezni: ki vagyok én? És ezzel párhuzamosan: ki/mi nem vagyok én? Ha feltennénk magunknak ezt a kérdést, talán világosabban látnánk önmagunkat, és néha rádöbbennénk arra is: igen, őriznem kell a testvéremet. Szép lenne kimondani a zsoltárossal (121,5) és a prófétával (Ézs 27,3) együtt: Uram, te oltalmazol bennünket! Aztán hozzátehetnénk: azért én is igyekszem vigyázni a testvéremre.