„...csak Isten, aki a növekedést adja” 1Kor 3,6–23
6 Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. 7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan. 9 Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. 12 Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, 13 az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. 14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15 de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. 16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17 Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. 18 Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 19 E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket”, 20 aztán ez is: „Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók.” 21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; 22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 23 Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Bibliaolvasó Kalauz – Mező István igemagyarázata
„...csak Isten, aki a növekedést adja” (7). Miben növekedtem? Nőtt-e bennem az alázat, a békesség, a szeretet, nőtt-e bennem Krisztus? „Neki növekednie kell...” (Jn 3,30). Mennyi életemben még a számítás? Ki a legfontosabb tanítóm? A növekedést csak Isten adhatja! Akarok-e Isten szolgatársamat segítő eszköze lenni, tudva, hogy Krisztus az alap, az út és a cél, aki előtt számot kell adni minden benne hívőnek? (2Kor 5,10). Ő a szolgáló élethez mindent megadott!
RÉ 392 RÉ21 590
Napi ének | 777 | Az Úr az én jó pásztorom (Zsolt 23)
„… fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek.” 1Móz 5
1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez hasonlóvá alkotta. 2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3 Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. 4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. 6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7 Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 8 Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9 Enós kilencvenéves volt, amikor Kénánt nemzette. 10 Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 11 Enós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12 Kénán hetvenéves volt, amikor Mahalalélt nemzette. 13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 14 Kénán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. 15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. 16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 17 Mahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. 18 Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. 21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22 Énók az Istennel járt, Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 23 Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. 24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. 25 Metúselah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nemzette. 26 Lámek születése után Metúselah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 27 Metúselah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt. 28 Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29 Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr. 30 Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 31 Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. 32 Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(3) „… fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek.” (1Móz 5)
A nemzetségkönyv hidat képez az elbeszélésben: egyik oldalon az őspár és gyermekeik, a másik oldalon Noé, akinek a története jelzi, Istennél is elfogyhat a végtelennek tetsző türelem. Ádám, az istenképűség hordozója, magához hasonló gyermeket nemz, saját képmására: így minden egyes nemzedék, valamennyi nő és férfi azóta is Isten képmása, kitörölhetetlenül. A dicsőséggel koronázott teremtény-ember Isten képviselője (Zsolt 8,6), akit megszólít az Úr, és aki válaszolni is képes. Csak sajnos néha befogja fülét, hogy meg ne hallja Isten szavát, és letapasztja szemét, mert nem akarja meglátni őt. Ahogy a Második Helvét Hitvallás fogalmaz: „… az Ádámtól való első születés semmit nem használ nekünk az üdvösségre nézve. … amíg újjá nem születik az ember, addig … nincs semmi ereje a jó véghezvitelére.” A nemzetségtáblázatban generációk sorakoznak egymás után; ez emlékeztet arra, hogy bár az ember már az idők kezdetén hátat fordított Isten akaratának, a „szaporodj és sokasodj” parancsot nem vetette meg. Az ember nem mondott nemet, még ebben a korszakban sem, a legfőbb ajándékra, a gyermekre. Ezt meghagyta a későbbi nemzedékeknek, és mi már tudjuk: eljött az idő az emberiség történetében, amikor ez az áldás sem volt többé szent. Isten bocsássa meg nekünk!