„… világ látható alakja elmúlik” 1Kor 7,25–40
25 A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 26 Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. 27 Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! 28 De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. 29 Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 30 és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, 31 és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. 32 Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 33 Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; 34 ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is; aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. 35 Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 36 Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. 37 Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 38 Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. 39 Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna
Pál úgy véli, mindenkinek az a legjobb, ha aktuális családi állapotán nem változtat. Az eljövendőkre nézve, a Krisztus-várást tekintve egyfajta megszentelt állapotot tanácsol. Nem érdemes a földi bajainkba belebonyolódni, hiszen azok csak megkötöznek minket. Így talán érthető, miért írja ezeket a „mintha nem” formulákat. A család, a bánat, az öröm, a földi javak mind semmissé válnak majd, nem lesz értékük, amikor a „...világ látható alakja elmúlik” (31).
RÉ 503 RÉ21 698
Napi ének | 773 | Tudom, az én Megváltóm él
„Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival.” 1Móz 13
1 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, 4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét. 5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt. 14 Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. 17 Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom! 18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(7) „Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival.” (1Móz 13)
Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor az ember megtapasztalja Isten áldását! Mindenki egészségre, jólétre, gyarapodásra vágyik – az ige emlékeztet: az árat meg kell fizetni mindezért. Mai történetünkben az adott területhez mérten túlzottan nagyra nőtt nyájak okozták a problémát, melyeket a föld már nem tudott eltartani. Egy család, két vagyon: a viszály nem maradhatott el. Nagy áldás, ha ilyen helyzetben a bölcsesség és a családi összetartozás értéke az anyagi érdek fölé tud kerekedni, de gyakrabban történik ennek ellenkezője. Az ősatyák belátták, ebben a helyzetben a békés elválás jobb az állandósuló viszálynál. Ehhez is bölcsesség kell. Lót döntés előtt állt, merre menjen tovább. A klán együtt nem maradhatott, ő választott. Legelőket látott maga előtt, vizet, a további vagyonszerzés lehetőségét. Elindult a Jordán-völgy felé. Ha kicsit jobban körülnéz, talán Sodomát is észrevette volna, a romlottsággal teli várost, az embereket, akik között majd élnie kell – de erre már nem figyelt. Ment, a saját feje után; Isten viszont nem őt, hanem Ábrahámot szólította meg, neki ígért földet és utódot (14–16), és ez neki elég is volt: ő is ment tovább, a maga útján, a látszólag értéktelenebb föld felé.