„jaj nekem..., ha nem hirdetem az evangéliumot!” 1Kor 9,1–18
1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. 4 Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 5 Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? 7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? 8 Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9 Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, 10 vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. 11 Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? 12 Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomi eledelből esznek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? 14 Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna
Pál mint a gyülekezet alapítója a korinthusi gyülekezetnek részletesen felsorolja, mely jogaival nem élt. Lemondott az ellátásáról, előjogairól, az adományokról, mert számára nem megélhetés, hanem belső kényszer, hogy az Úr szavát hirdesse. Azt mondja, „jaj nekem..., ha nem hirdetem az evangéliumot!” (16). Nekünk is szól, hogy ugyanígy gondolkodjunk, s merjünk előállni az igével! Így lehetünk Pál társai az evangelizációban, s tehetjük mi is vele együtt ingyenessé Krisztus örömhírét az arra szomjazóknak.
RÉ 295 RÉ21 453
Áldás | 846 | Áldjon meg téged, áldjon az Úr (k)
„Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal …” 1Móz 15
1 Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. 2 De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. 3 Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. 4 Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. 5 Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. 6 Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul. 7 Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet. 8 Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? 9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! 10 Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. 11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket. 12 Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá. 13 Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. 14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. 15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. 17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. 18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, 19 a kénieket, a kenizzieket és a kadmóniakat, 20 a hettitákat, a perizzieket és a refáiakat, 21 az emóriakat és a kánaániakat, a girgásiakat és a jebúsziakat.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(18) „Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal …” (1Móz 15)
Eljött az ígéret megerősítésének ideje. Ábrahám hitt, elindult, engedelmesen, de az ígért áldás nem akart beteljesedni. Ehelyett kapott a nyakába családi viszályt, háborúságot. Ráfért már egy újabb találkozás, egy biztató „ne félj” (1).
Ősatyánk tele volt kétséggel (8): tényleg érvényes minden, amit az Úr mondott neki? A válasz kézzelfogható: lesz örökösöd, mint csillag az égen, és tiéd lesz ez a föld. Lehetséges ez? Hogy hihetné el ezt bárki, még ha egész életét engedelmességre alapozta is? Az Úr nem biztatgatta, hanem parancsolt: vágj állatot, hozz húst, helyezd el, ahogy mondom, hagyj ösvényt a darabok között. Ábrahám ismét engedelmeskedett. A következő jelenetben látjuk magunk előtt aférfit, aki naphosszat hessegeti a madarakat a földre tett húsdarabokról, míg fáradtan, és a reménytelen, egyoldalú küzdelmet feladva a földre roskad. E pillanatnak kellett elkövetkeznie, elragadja a mély álom, ahogy annak idején Ádámot (2,24). Ébren nem viselhette volna el népe jövőjének feltárását (13), és talán ő is át akart volna menni a kitett húsdarabok között. Ezt nem tehette meg, viszont megértette: valóban az ígéretét elpecsételő Urat látta a dermesztő sötétségen át.