„… mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” 1Kor 9,19–23
19 Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 20 A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 21 A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23 Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna
Az evangélium hirdetése érdekében szabad, sőt olykor érdemes elvegyülni a minket körülvevő közegben. Ez nem az elveink vagy a hitünk feladását jelenti, sokkal inkább azt, hogy megengedjük, hogy közel kerülhessenek hozzánk embertársaink. Mikor aztán ők maguk látják, hogy alapvetően nem különbözünk tőlük, akkor bizonyságot tehetünk arról, hogy ők is, mi is ugyanolyan megváltásra szoruló emberek vagyunk. Az ilyen alkalmazkodás nem megalkuvás, hanem lehetőség, hogy többeket megmentsünk az örök életre.
RÉ 166 RÉ21 201
Napi ének | 793 | Áldott légy, mert megváltottál
„… Te vagy a látás Istene.” 1Móz 16
1 Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve. 2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára. 3 Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. 4 Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. 5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! 6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. 7 Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, 8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. 9 Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! 10 Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. 11 Majd ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. 12 Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának. 13 Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. 14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. 15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. 16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(13) „… Te vagy a látás Istene.” (1Móz 16)
Isten számos meghatározó tulajdonsága közül talán a legfontosabb: az Úr a Látás Istene. Ő lát. Látja az embert, a nyomorúságban lévőt és a hatalmat gyakorlót; azt is látja, mi van bennünk. Amikor a zsoltáros már-már számon kérő hangon Istenhez kiált, akkor is csak beavatkozásának késlekedése miatt panaszkodik (6,4; 90,13), de nem vitatja, hogy az Úr látja a szükséget szenvedőt. A ma embere, körülvéve az istentagadás tengerével (vö. Zsolt 14,1; 53,2), sokkal inkább azt hiszi, Isten megvakult, hisz ha látna, beavatkozna. Abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy az Úr köteles egészséget hozni, járványokat megfékezni, békét teremteni, mindenki jólétéről és boldogságáról gondoskodni. Ezt várjuk Istentől, és nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy ő nem ezek szerint az elvárások szerint cselekszik. Megszületik az ítélet: Isten vagy halott, vagy megbénult, vagy gonosz, tehát el kell temetni, vagy egyszerűen ki kell iktatni a világ erői közül. De Isten él és lát. Korlátlan hatalma azt jelenti: ő lát, de nem köteles beavatkozni. Semmire sem köteles, neki semmit nem muszáj. Mert ő az Isten. Mi hálás szívvel borulhatunk elé, és köszönhetjük meg, hogy ő – ilyen. Ezt érezte meg Hágár, a számkivetett asszony is.