„… Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” 1Kor 9,24–27
24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26 Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27 hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna
Bármilyen célt tűz ki az ember az életben, felméri, hogy a siker érdekében mi mindent kell teljesítenie, mi mindenről kell lemondania, mennyi áldozatot kell hoznia. Csekély, világi díjakért is képesek vagyunk ezt megtenni. Mennyivel nagyszerűbb mindent megtenni a mennyei diadalért! Itt nem másokat, hanem önmagunkat kell leküzdenünk, s ráadásul a győzelem bizonyosan adatik mindazoknak, akik meghallják a hívó szót, és az evangéliumért indulnak el.
RÉ 229 RÉ21 291
Napi zsoltárdicséret | 154 | Ó, én két szemeim, ti az Úrra nézzetek
„… tartsd meg szövetségemet …” 1Móz 17
1 Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen! 2 Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat. 3 Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: 4 Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! 5 Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. 6 Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. 7 Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. 8 Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek. 9 Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! 10 Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! 11 Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. 12 Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. 13 Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. 14 A körülmetéletlen férfit, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, ki kell irtani az ilyen embert népe közül, mert elutasította szövetségemet. 15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve! 16 Mert megáldom őt, sőt fiút adok neked általa; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. 17 Ábrahám ekkor arcra borult, de nevetett, ezt gondolta ugyanis magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencvenéves létére szülhet-e? 18 És ezt mondta Ábrahám az Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! 19 De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. 20 Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon-nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. 21 De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked. 22 Miután Isten mindezeket elmondta, eltávozott Ábrahámtól. 23 Ezután fogta Ábrahám a fiát, Izmaelt meg a házában született vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ábrahám háza népéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten. 24 Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. 25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. 26 Ugyanazon a napon metélték körül Ábrahámot, a fiát, Izmaelt 27 és háza népéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd
(9) „… tartsd meg szövetségemet …” (1Móz 17)
Ábrahám már kilencvenkilenc éves volt, amikor ezt mondta neki az Úr: „járj színem előtt, és légy feddhetetlen” (1). Egy megvénült emberrel beszél itt Isten! Előfordulhat, hogy az Örökkévalónak még terve van vele? Ez a kérdés ettől kezdve nem kérdés. Majd’ százévesen is kaphat célt az ember, sőt, még gyermeket is ígérhet neki az Úr (16), ami valljuk be: tényleg nevetséges (17), de csak amíg emberi módon gondolkozunk. Ezt az ígéretet a világ teremtő Ura teszi. Talán érezte ezt legbelül Ábrahám, aki nevetett ugyan, de engedelmeskedett, és ez a döntő. Szebb lenne a história a nevetés nélkül, ha csak a csodálatos Istenre hagyatkozás jelenne meg benne? Nyilván, de ez a nevetés teszi a történetet emberivé. Ez mutatja meg nekünk, hogy Ábrahám is ember volt, mint mi, kétségekkel; csak ő úrrá tudott lenni elbizonytalanodásán, és képes volt legyőzni félelmeit. Ezért engedelmeskedett, és vette testére a szövetség jelét. Ezt a szövetséget okkal nevezi öröknek a fejezet – nem arról van szó, hogy a körülmetéléssel Isten szövetsége kikerülne a mostani világ keretei közül, a testen viselt jelnél személyesebbet egy ókori ember nehezen tudott volna elképzelni. Isten szövetsége örök, mert nemzedékről nemzedékre szól, minden soron következő generációra érvényes.