„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” 1Kor 12,1–11
1 A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. 2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. 4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. 8 Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. 9 Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Isten népe nem önmagáért, vagy jótékonyságból szolgál, hanem mert az Úr erre indít, s ehhez mindenféle lelki ajándékkal ellát. Miközben Lelke „személyre szóló” karizmát ad, ebben nem az egyén lesz naggyá, hanem az Úr. Ráadásul mivel egyiknek ilyen, másiknak olyan ajándékot ad, egymásra utaltak vagyunk.
RÉ 432 RÉ21 347
Napi ének | 757 | Aki értem megnyíltál
„Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki!” 1Móz 22
1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. 15 Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, 16 és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. 19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. 20 Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: 21 Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, 22 továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének. 24 Másodfelesége, akinek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(3) „Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki!” (1Móz 22,1–24)
Az Ószövetség egyik legmegrázóbb leírása és egyben legfelemelőbb valósága az, ami itt Ábrahámmal és Izsákkal történik. Minden eldőlt a történet legelején: Ábrahám elindult Izsákkal arra a helyre. Valójában ekkor még a hely is ismeretlen, mert azt útközben teszi egyértelművé Isten. De elindult. Arra az útra, amelyet emberi erővel, értelemmel nem lehet megjárni, ahova emberi jó belátással nem lehet megérkezni sem. Mégis hogyan mehetett, hogyan lehetett ez? Minden eldőlt az elinduláskor. Isten oldaláról megnyugtatóan, hiszen gyakran visszatérő mozzanat Ábrahám első megszólításától kezdve úgy lesz: „ahogyan megígérte”. Ábrahám részéről az elindulás igent mondás az ígértekre. Erre meg azért van szükség, hogy ami Isten által ígéretben garantált, az a valóságban a mi emberi oldalunkról is biztos legyen. Ábrahámnak el kellett érnie ezt a biztosságot, biztonságot. Isten és az ő szava az első, a mindent eldöntő: „Isten majd gondoskodik” (8). Ábrahám csak válaszolt azzal, hogy elindult. Igent mondott szándékában, előkészületeiben, az úton való haladásban, tusakodásában, az utolsó pillanatig való rendelkezésre állásban: „Itt vagyok” (11).
Újra kiderül, hogy az Úr gondoskodik. Arról, amiről mi nem gondoskodhatunk. Arról a megváltásról, amit Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus által cselekedett. Ő ott volt, mi odaérkezhetünk őhozzá, de teljes bizalommal el kell indulnunk. Ábrahám elindult, és megérkezett.