„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” 1Kor 12,12–31
12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15 Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? 16 És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? 17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 18 Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így bár sok tagja van, mégis egy a test. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” 22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, 23 és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24 a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26 És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. 28 Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. 29 Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? 31 De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A felfuvalkodott (hívő) ember úgy gondolja, hogy minden és mindenki tőle függ, és nélküle megáll az élet. Azonban minden élet az Úrtól jön. Szentlelke volt az, aki az övéit Krisztusba oltotta, ő az, akivel betöltekeztünk, és akivel naponta „itat”, éltet minket az Atya. Ahogyan a testrészeink kiegészítik egymást, s az a közös cél, amit a fej meghatároz, úgy egészítik ki egymást a megváltottak, s teszik azt, amit az Úr parancsol. Alázattal kérhetem Urunktól: érzékenyítsen a testvéri közösségre.
RÉ 395 RÉ21 821
Áldás | 843 | Sok számos esztendőket
„…Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől…” 1Móz 23
1 Sára százhuszonhét évig élt, ennyi volt Sára életkora. 2 Amikor meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz a Kánaán földjén lévő Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. 3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: 4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat! 5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: 6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. 7 Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt, 8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát, 9 hogy adja el nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes áron adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! 10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: 11 Nem, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd csak el a halottadat! 12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt, 13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. 14 De Efrón így felelt Ábrahámnak: 15 Hallgass rám, uram! Négyszáz sekel ezüstöt ér ez a föld. Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! 16 Ábrahám engedett Efrónnak, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára: négyszáz sekel ezüstöt a kereskedők által használt sekel szerint. 17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamréval szemben van: a szántóföld, a rajta lévő barlang és minden fa a szántóföld egész határában körös-körül 18 Ábrahám birtokába a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek. 19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval, azaz Hebrónnal szemben, Kánaán földjén. 20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(2–3) „…Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja és elsirassa őt. Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől…” (1Móz 23)
Érdemes az Isten vezetése alatt élő embert gyászában is követni. Sára elvesztése Kánaánban, az ígéret földjén következett be. Mennyi minden történt az idáig vezető úton, s mi minden következik még? Most azonban meg kell állni, ahogyan Izsákkal el kellett indulni, úgy lehetett megérkezni arra a helyre, amelyet Ábrahám így nevezett el: „az Úr gondoskodik” (22,14). Ami most történik, az sem Isten tudtán kívül következik be. Sára meghalt. Ábrahám sír, és gyászol. Isten jelenlétében teszi ezt. Ezért olvassuk ilyen valóságosan és megnyugtatóan: bement Sárához, elsiratta, meggyászolta, majd felkelt mellőle, és Isten emberéhez méltó következetességgel rendelkezett a temetéséről. Zűrzavaros intézkedés helyett, emberi törékenységét nem takarva, de következetesen Isten vezetésében maradva temeti el azt, aki az ígéretek fogadásában is társa volt. Ábrahám, megtörtségében is az ígéretek további fogadására kész Isten embere. Gyász és elsiratás nélküli veszteséghelyzet helyett ezt élhetjük át a nehéz időkben: társ, szülő, testvér, gyermek elvesztése idején. Isten ígéretei Krisztus által túlmutatnak az emésztő pillanatokon a feltámadásra és az örökkévalóságba.