„… a legnagyobb a szeretet.” 1Kor 13
1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
A legkiválóbb úton szolgálhatunk igazán, s ez a szeretet útja. Ez nem a szépre, jóra törekvés, vagy a másik tisztelete, hanem „mégis-szeretet”. Te utálatos vagy, én mégis szeretlek. Így szeretett minket az Úr Jézus: mi a bűnt szerettük, ő azonban nem akart minket ebben az állapotban hagyni, szeretete megváltott. Ha engedem, hogy hasson rám a szeretete, akkor ez engem is arra indít, hogy tudjak nemet mondani a negatívumokra, és igent a pozitívumokra.
RÉ 234 RÉ21 548
Napi ének | 779 | Tehozzád emelem szemeim, Istenem (Zsolt 123)
„…az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot.” 1Móz 24,1–27
1 Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot. 2 Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, 3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, 4 hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! 5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? 6 Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat! 7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak. 8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. 9 Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra. 10 Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába. 11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok. 12 Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13 Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt! 15 Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16 Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! 18 A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. 19 Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. 21 Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem. 22 Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, 23 és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál? 24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. 25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. 26 Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt, 27 és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(1) „…az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot.” (1Móz 24,1–27)
Ez az igazság most, hogy Ábrahám élete végéhez közeledik, és visszatekint az útra, megállapíthatja önmagáról, és megállapíthatják róla mások: mindennel megáldotta az Úr. Úgy, ahogyan megígérte. Érdemes végiggondolnunk életállomásait elhívása pillanatától. A magasztos alkalmak éppen úgy áldássá lettek életében, mint az emberi erővel alig elviselhető próbák. Isten tartotta kezében az életét, és az ő kezében áldásra fordul minden. Most pedig azt látjuk az öreg Ábrahám életében, hogy az áldásnak elkötelező ereje van. Nem beleszól fia házasságába a saját tetszését megvalósítva, hanem következetes marad az eredeti ígérethez, mert fiának házasságát az ígéret vonalába helyezi, ezért olyan bátor intézkedésében: „a fiamat nem viheted vissza oda” (8). Bátorságát nem a saját erejéből meríti gyermeke házassága dolgában, hanem az őt mindennel megáldó Úrra és követeire bízza azt: „Ő elküldi majd angyalát előtted” (7). Miért kételkedünk mi ebben hasonló élethelyzetünkben?