előző nap következő nap

„Törekedjetek a szeretetre...” 1Kor 14,1–25

1 Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. 2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. 3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. 4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. 5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. 6 Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? 7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? 8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? 9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. 11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. 12 Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. 13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. 14 Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. 15 Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. 16 Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? 17 Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. 18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, 19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. 20 Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. 21 A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. 22 Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. 23 Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? 24 De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, 25 és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van.

Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata

„Törekedjetek a szeretetre...” (1). Pál értékpiramisának csúcsán Isten szeretete állt. Nem mondta azt, hogy aki nem prófétál vagy nem szól nyelveken, abban nem lakhat a Szentlélek. Sem azt, hogy az igazi megtérés jele a nyelveken szólás, és az szükséges Isten jobb megismeréséhez. Azt állította, hogy a hit feltétele Jézus Krisztus áldozatának elfogadása. Ez nem élmény, ami után kézrátétel által a Szentlélek-keresztséget külön kell kérni. Aki hitre jut, Isten igéje és a Szentlélek által jut hitre. Egyébként intett is: a lelki gazdagodásotok szolgálja a gyülekezet épülését, ne a magatokét! (4). Az ima és az értelem soha nem szakad el egymástól (5.12.17.18.28)!

RÉ 4 RÉ21 4 • IÉ ApCsel 9,1–20 • Zsolt 4

Úrvacsorai ének | 356 | Ó, üdvösséges áldozat

Heti zsoltárének | 4 | Én igazságomnak Istene

„Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! ... Beszélj!” 1Móz 24,28–49

28 A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. 29 Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, 31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is. 32 Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. 33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! 34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat. 36 Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta. 37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, 38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! 39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? – 40 akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. 41 Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól. 42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! 43 Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, 44 és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt. 45 Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! 46 Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. 47 Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére. 48 Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának. 49 Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!

Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata

(33) „Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! ... Beszélj!” (1Móz 24,28–49)

Ábrahám öreg szolgája nem győz betelni az Isten vezetésének következményével, azzal az áldással, amely urát, Ábrahámot kíséri mind a mai napig. Vele van az Isten ebben a különlegesen nehéz küldetésben, amikor ura fiának, Izsáknak kell feleséget hoznia. Betelik a megtapasztalás adta örömmel, valóban vele van az Isten, ahogyan megígérte. Nem lehet nem elmondani, nem azonnal elmondani azt a megtapasztalást, ahogyan a sokat látott szolga átélte ezt a napot. Beszélni kell, a vendégszeretet lábmosásban megnyilvánuló eseménye után azonnal, az étkezést megelőzően, mert az Úr angyala valóban őrt állt ebben a küldetésben. Isten jelenlétének sorozatjeleit adta, ezért ezt el kell mondani. A továbblépés előtt, a háziak döntéshozatala előtt látniuk kell Isten keze munkáját.

Az Isten jelenlétének megtapasztalásáról nem szabad hallgatni, annak továbbadását nem szabad halogatni, kényelmi szempontokat elé helyezni. Micsoda kiváltságuk a keresztyéneknek: elmondhatják, elmondhatjuk, hogy az Úr mit tett velünk és értünk Krisztus által. S micsoda bátorítás lehet ez az életük különböző ügyeikben a döntés előtt állóknak!