„...sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet...” 2Kor 1,23–2,4
23 Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? 3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
Bibliaolvasó Kalauz – Csűry István igemagyarázata
„...sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet...” (4). A könnyhullatás levele bemutatja a gyülekezetéért mindent vállaló apostolt. Nem szomorítja meg őket, inkább könnyeivel tisztogatja lelki sebeit. Pál örömöt vinne, azaz evangéliumot azok közé, akik vele együtt örülnek, és azokhoz is, akik egyelőre szomorúságot okoznak. Az örömhír terjedését nem gátolhatja sem az apostol szomorúsága, sem a bánatot okozók indulata. Isten igéje mindenekelőtt való!
RÉ 42 RÉ21 42
Kedd reggeli dicséret | 653 | Felséges Atya Úr Isten
„Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr.” 1Móz 30,25–43
25 Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! 26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! 27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr. 28 És hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked! 29 Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. 30 Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? 31 Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. 32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát, meg minden feketét a juhok közül, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. 33 Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. 34 Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod! 35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. 36 Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. 37 Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig, 38 és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani, amikor inni jártak. 39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. 40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. 42 De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. 43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája, szolgálóleánya, szolgája, tevéje és szamara.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(27) „Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr.” (1Móz 30,25–43)
Micsoda megnyilatkozás ez Lábán részéről! Benne van nemcsak Jákób vagyona egyértelmű gyarapodásának, hanem az ő anyagi előmenetelének, bőségének felismerése és elismerése is. Kettős tartalmú elismerés ez Jákób nagybátyja, az apósává lett Lábán részéről. Jákób személye hordozza az áldást, de minden gyarapodás a Jákóbbal együtt levő Istentől származik.
Különleges dolog ez? Igen. Amikor Isten gyermeke életében egyértelművé válik a többlet, akkor az is nyilvánvalóvá válik ezzel együtt, hogy nem egyszerűen az emberi szorgalom, igyekezet, tehetség, szakmaiság rejti magában az előmenetelt, hanem maga a velünk levő Úr. Nem felejtheti el Jákób az álomban mondottakat: „megőrizlek téged, akárhova mégy” (28,15).
Szép küldetés úgy jelen lenni környezetünkben, hogy azt mondják: miattad jó, jobb nekünk. A jelenléted, s mindaz, ami abból fakad, számunkra áldás. Ennek lehetősége pedig adott, hiszen a keresztyének tudják Isten Jézus Krisztusban tett ígéretét arra vonatkozóan, hogy jelenlétében lehetünk. Az ő jelenlétében lenni pedig áldás mások számára.