„...mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek” 2Kor 12,11-21
11 Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. 12 Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 14 Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 16 Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 18 Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19 Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 20 Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, 21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István
„...mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek” (14). Pál ismét Korinthusba készült. Szeretett volna találkozni a gyülekezettel, és újra testvérekre találni azokban, akik úgy tőle, mint Jézus Krisztustól némiképp eltávolodtak. E vegyes érzésű készülődésében üdítően hangzik az itt idézet mondatrész. Vannak ugyanis olyanok, akik még a másikban is a vágyott, a megszerezhető és birtokolható „tárgyat” látják. Jó lenne, ha Pállal együtt, mi is a meggazdagító Istentől való ajándékot fedeznénk fel a másikban.
RÉ 54 RÉ21 54 • IÉ 5Móz 8,7–18 • Zsolt 54
Heti dicséret | 585 | Úr Isten, te tarts meg minket
Heti zsoltárének | 54 | Tarts meg, Uram, én Istenem
„Majd áldást mondott Jákób a fáraóra…” 1Móz 47
1 József elment, és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amijük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2 Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3 A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4 Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6 Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén! Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé! 7 József apját, Jákóbot is bevezette, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra. 8 A fáraó megkérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? 9 Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. 10 Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. 11 Így telepítette le József apját és testvéreit, és adott nekik birtokot Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. 12 És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul. 13 Pedig sehol az országban nem volt már kenyér, olyan súlyos volt az éhínség. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt. 14 József a gabonáért, amelyet vásároltak, már összeszedetett minden pénzt, ami csak fellelhető volt Egyiptom és Kánaán földjén. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. 15 Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén – meg Kánaán földjén is –, odament valamennyi egyiptomi Józsefhez, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! 16 József így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. 17 El is vitték jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és a szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. 18 Miután eltelt az az esztendő, a következő esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. 19 Miért pusztuljunk el szemed láttára magunk is, meg a földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyérért, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává! 20 József tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. 21 A népet pedig szolgáivá tette, hogy neki dolgozzanak Egyiptom határának egyik szélétől a másikig. 22 Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. 23 Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! 24 A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde pedig megmarad nektek vetőmagnak és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. 25 Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! 26 Így hozta meg József Egyiptomban a földre vonatkozólag azt a mai napig is érvényes rendeletet, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé. 27 Izráel tehát letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Birtokukba vették azt, szaporodtak, és nagyon megsokasodtak. 28 Jákób tizenhét évig élt Egyiptomban. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób. 29 Amikor közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha elnyertem jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy szeretettel és hűséggel bánsz velem, és nem Egyiptomban fogsz eltemetni! 30 Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. 31 Jákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(10) „Majd áldást mondott Jákób a fáraóra…” (1Móz 47)
Elsőre talán furcsának tűnik, hogy Jákób, aki az egyetlen Istenben hisz, megáldja Egyiptom királyát. Hiszen a fáraó egy pogány ország feje, ahol sok istent tisztelnek, s ahol a fáraó egyenesen a napisten fiának tartotta magát. Nem természetes hát, hogy elfogadja az áldást – hiszen ezzel elismeri, hogy Izráel istene felette áll, és valamit tud adni neki, amit másként nem érhet el. De az sem természetes, hogy Jákób feltételezi: Isten kész és hajlandó áldásából egy pogány, bálványimádó királynak is juttatni… Az áldása pedig valóban életet jelentett, egy ország megmaradását. Mert József szolgálata által Isten nem csak Jákób nemzetségét mentette meg, hanem egész Egyiptomot. Egyszerre szolgálni az egyházat és a világot – ez a mi küldetésünk. Áldássá lenni a testvéreink, de az egyházon kívül élők számára is. Igen, a pogányok, a más hitűek, a hitetlenek életében is. Továbbadni bő kézzel, amit mi is ingyen kaptunk, Krisztus által: szeretetet, reményt, áldást, hozzáértést, távlatot, irgalmasságot, elfogadást. Hogy hitre jutnak-e ezáltal? Ezt bízzuk a Szentlélekre. De nekünk is bíztatás az, amit Ábrahám ígéretként kapott: „és általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12,3).