„...mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért...” Fil 1,1–17
1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, 10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. 12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, 13 mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, 14 úgyhogy többen azok közül, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: 16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, 17 azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István
„...mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért...” (4). Két különös dolgot helyez a szívünkre Pál filippibeliekhez intézett köszöntése. Az egyik, hogy a börtönben lévő apostol nem a maga nyomorúságát, az abból való szabadulását viszi imádságban Isten elé, hanem a gyülekezetet. Jó, ha a saját életünk gondja, baja mellett másokért is tudunk imádkozni. Pál ezt örömmel teszi. Mennyit háborgunk, zúgolódunk, elégedetlenkedünk. Adja Isten, hogy észrevegyük azt is, amiért neki hálát adhatunk, és mint ajándékainak örvendezhetünk.
RÉ 448 RÉ21 294
Napi zsoltár | 125 | Akik bíznak az Úr Istenben
„…mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.” 1Móz 49
1 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek majd egykor! 2 Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre! 3 Rúben, te vagy elsőszülöttem, erősségem, férfierőm első termése: kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős. 4 Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. 5 Simeon és Lévi testvérek, fegyvereik erőszak eszközei. 6 Társaságukba ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. 7 Átkozott haragjuk, mert vad, és dühük, mert hajthatatlan. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben. 8 Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakára teszed, leborulnak előtted atyádnak fiai. 9 Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! 10 Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Síló, akinek engednek a népek. 11 Szőlőtőhöz köti ki szamarát, nemes tőkéhez szamárcsikóját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. 12 Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. 13 Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, hátával Szidónra támaszkodik. 14 Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. 15 De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. 17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok, Uram! 19 Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! 20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál. 21 Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. 22 Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. 23 Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. 24 De íja nem remeg, izmos kezei fürgén járnak, hisz Jákób Erőssége tartja a kezét, Izráel pásztora, kősziklája, 25 atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél; szálljanak József fejére, a testvérei között megszentelt fejére! 27 Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. 28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. 29 Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! 30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. 32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(28) „…mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.” (1Móz 49)
Jákób az elsőszülöttségi joggal, amit Ézsautól elnyert, megörökölte az atyáinak adott ígéretet is számtalan utódról és az ígéret földjéről, Kánaánról. Érzi azonban, hogy ezek valóra válását ő már nem éli meg. Ezért kéri, a holttestét vigyék majd vissza Kánaánba, hogy legalább holtában meglássa majd az ígéretek beteljesülését. És ezért áldja meg halálos ágyán a fiait. Hogy mindegyikből erős törzs legyen, akik együtt, tizenketten, majd Isten választott népévé lehetnek. Apaként jól tudja: mindegyik fia más – így azt is előre látja, hogy a törzsek is más-más természetűek lesznek. Mint egy igazi család. Lesznek erősek és gyengébbek, vadak és szelídek, sikeresek és alávetettek, hátrább kerülők és előrébb törők. Ám a szövetség és a szövetség Istene majd a hitben és az engedelmességben egyesíti őket… Az egyház is ilyen nép. Krisztus teste, és benne mindenki más, ahogy mások a testnek a tagja is (lásd 1Kor 12,12kk). Más a kéz, más a szem, más a váll. Mások vagyunk. Erősek és gyengébbek, vadak és szelídek, sikeresek és alávetettek, hátrább kerülők és előrébb törők. Mint egy igazi család. Ám ha el tudjuk fogadni Krisztus vezetését és helyünket a testben, együtt szolgálhatjuk Istent, és elnyerhetjük tőle, ki-ki a maga áldását.