„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” Fil 1,18–30
18 De mit számít ez? Az a fontos, hogy bármilyen módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20 Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. 22 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. 23 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; 24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. 25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre; 26 így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok. 27 Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, 28 és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. 29 Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, 30 és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István
„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (21). Annyi mindennel tele van a mai ember szíve, ami idegen Krisztustól, és ki is zárja őt mindebből. A meghalás a végső vereség és veszteség, hiszen a halállal „mindenét”, ami földi élethez tartozik, elveszíti. Jó, ha hit által a Krisztusban „szívcsere” történik. Így lehet igazi értékűvé e földi lét, és így lehet a halál ajtóvá az elmúlóból az örökkévalóba.
RÉ 416 RÉ21 602
Könyörgés | 582 | Jézus Krisztus, mi kegyelmes királyunk
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” 1Móz 50
1 József ekkor apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. 2 Azután megparancsolta József az orvosoknak, akik az ő szolgálatában álltak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. 3 Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. 4 Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok irántam, beszéljétek el ezt a fáraónak: 5 Apám megesketett, amikor ezt kérte: Én most meghalok, a saját sírboltomba temess el, amelyet Kánaán földjén vájtam ki magamnak! Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, de utána visszatérek. 6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! 7 El is ment József, hogy eltemesse az apját, és vele ment a fáraó minden udvari embere, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei 8 meg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket meg a juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén. 9 Még harci kocsik és lovasok is mentek vele, úgyhogy a menet igen hatalmas volt. 10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal siratták el ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József. 11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak! Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micrajimnak. 12 Fiai pedig úgy tettek Jákóbbal, ahogyan megparancsolta nekik: 13 elvitték őt fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt vásárolt meg a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. 14 Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elkísérték őt apja temetésére. 15 Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk. 16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: 17 Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. 18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! 19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? 20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 21 Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. 22 József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József, 23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, és József saját gyermekeivé fogadta őket. 24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 Meg is eskette József Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat! 26 Azután meghalt József száztíz éves korában. Bebalzsamozták, és egy koporsóba helyezték Egyiptomban.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(20) „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (1Móz 50)
Jákób halála után József testvéreit nyugtalanság fogta el: József valóban megbocsájtott, vagy most, hogy apjuk már nem él, mégiscsak bosszút áll? Mert lássuk be, gyakran ilyen az emberi megbocsájtás. Színleljük, hogy nem fáj, mert ezt várják el, színleljük, hogy nem haragszunk, mert nincs erőnk visszavágni. De egyszer mégiscsak rázúdítjuk a fájdalmunkat arra, aki tehet róla – még ha talán nem kerítünk is sort az éveken át dédelgetett, gondosan kitervelt bosszúra… Ám József valóban megbocsájtott. Mert ő felismerte: ha a testvérei nem irigyek rá, és nem adják el akkor rabszolgának, sohasem kerül Egyiptomba, hogy megmenthesse őket és magát. Ha nagyon fájt neki, amit tettek vele. De most már tudja, hogy Isten azt a gonoszságot is felhasználta arra, hogy célhoz érjen a terve. De nem így tett Krisztus is? Megkínozták, megalázták, és halálra adták, de ő megbocsájtott, és imádkozott a kínzóiért. Mert annak is így kellett lennie. Mert ha nem hal meg, nincs megváltás, mi sem leszünk szabadok, és elérhetetlen marad számunkra az örök élet… Tanuljuk hát meg Józseftől túllátni sérelmeinken! Tanuljuk meg tőle és Krisztustól szelídnek lenni, és őszintén, tiszta szívből megbocsájtani!