„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt...” Fil 2,1–11
1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; 8 megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István
„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt...” (5). Nem az „indulattal” van baj, hanem az irányával. Régi tanyasi gondnokunk vallott fiatalkori heves kun véréről, amellyel még az édesapjának is nekiment. Miután Jézusban új életet kapott, a szeretet indulatával kezdett Krisztus ügyében buzgólkodni. Áldások forrásává csak Jézust befogadó, uralomváltott szívvel lehetünk.
RÉ 307 RÉ21 393
Könyörgés | 583 | Keserves szívvel
„De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak…” 2Móz 1
1 Név szerint ezek voltak Izráel fiai, akik Egyiptomba mentek Jákóbbal; mindegyik a maga háza népével ment: 2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda, 3 Issakár, Zebulon és Benjámin, 4 Dán és Naftáli, Gád és Ásér. 5 Összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak; József pedig már Egyiptomban volt. 6 Azután meghalt József és valamennyi testvére meg az az egész nemzedék. 7 Izráel fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon-nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország. 8 Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet, 9 és ezt mondta népének: Lám, Izráel fiainak népe nagyobb és erősebb, mint mi. 10 Gyertek, bánjunk csak okosan vele, nehogy még jobban megsokasodjon! Mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. 11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt. 12 De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól. 13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait. 14 Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; mindenféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket. 15 Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak – az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve –, 16 és ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! 17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. 18 Ekkor Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? 19 A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. 20 Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és igen megerősödött. 21 És mivel a bábák félték az Istent, ő gyermekekkel ajándékozta meg őket. 22 A fáraó ekkor megparancsolta egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(12) „De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak…” (2Móz 1)
Szomorú tapasztalat, hogy az erős gyakran elnyomja a gyengébbet, a hangoskodó túlharsogja a szelíd szavút, az önzés megfojtja a szeretetet, a rosszindulat pedig képes kiforgatni még a legtisztább szándékokat is… A Biblia azonban megmutatja, ennek korántsem kell mindig így lennie; de ha mégis látjuk, akkor tudnunk kell, hogy az Úr most is ott áll a szelídek, a szeretők és a jóban bízók oldalán. Így volt ez Izráel esetében is, amikor a fáraó kegyetlenül igyekezett megtörni, majd kiirtani őket. És így volt az első keresztyénekkel is, akiket üldöztek, halálra adtak a hitükért, de a hit és az egyház kicsiny mustármagja mégis hatalmas fává növekedhetett. De a döntő bizonyíték mégis Jézus Krisztus. A szelídet, a tiszta szívűt, a szeretettel teljeset elárulták, megkínozták, halálra adták. De amikor azt hitték, a sírjával együtt az ügyét is lezárták, ő feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, és uralkodik a világ fölött, amíg csak világ a világ. Ne aggódj hát, ha a tisztát és a jót veszi benned célba a világ, és a hited miatt hátratétel ér! Csak tekints Krisztusra: akkor a szeretet és a remény „csak annál jobban sokasodni fog” benned!