„Az Úr közel!” Fil 4,1–9
1 Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! 2 Evódiát intem, és Szintikhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. 3 Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Krisztus valóságos közelségének az öröme járja át a Filippi levelet, csak úgy ragyognak Pál szavai: „Az Úr közel!” (5). Az apostol a szívén túlcsorduló öröm ellenére realistán és pásztori türelemmel teszi meg a dicsőségbe vezető út lépéseit. Belső konfliktusaink rendezése kikerülhetetlen feladat ezen az úton, próbája annak, hogy valóban átérezzük-e, egy közös harcban állunk. A gyülekezeti konyhában dől el, hogy kiállhatunk-e a világ elé!
RÉ 196 RÉ21 281
Zsoltárdicséret | 183 | Akik bíznak az Úr Istenben, el nem vesznek
„…amióta bementem a fáraóhoz, …csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel…” 2Móz 5,1–6,1
1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk ki azért háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak, hogy ne sújtson bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó –, és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a kényszermunkát?! 6 A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek: 7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, ahogy eddig: Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát! 8 De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek! 9 Ha nehezebb lesz az emberek munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel. 10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. 11 Menjetek, szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el. 12 Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlón szalmát szedegessen. 13 A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy, mint amikor még volt szalma! 14 Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap, sem ma a vályogvetést úgy, mint eddig, az előírt mennyiségben? 15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az Úrnak. 18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.
1 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(5,23) „…amióta bementem a fáraóhoz, …csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel…” (2Móz 5,1–6,2)
A fáraó nem adta meg magát. Hatalmának minden eszközével még keservesebbé tette hát az elnyomást, gondosan a „lázító” Mózes ellen fordítva az elkeseredett népet. A gonosz nem adja meg magát azóta sem. Nekünk sem adja meg magát. Ha másokon akarunk segíteni, mindig van valaki, aki ezt nem nézi jó szemmel. Ha valami újat szeretnénk elérni, a megszokott, régi rend őrzői ellenséget látnak bennünk. Ha csak jók és önzetlenek szeretnénk lenni, sokakat az is feldühít, mert így mindenki láthatja, hogy ők nem azok, vagy csak nem annyira… Mi is gyakran feltesszük a kérdést, amelyet Mózes is: „Miért is küldtél ide engem?” (22). Krisztusnak sem adta meg magát a gonosz. Minden erejét latba vetve próbálta őt megkísérteni, céljától eltéríteni, rávenni, hogy szálljon le a keresztről, hogy ne haljon meg ezért a világért. De nem járt sikerrel, ahogy végül a fáraó sem. A fáraót az Atya hatalma, a gonoszt a Fiú szeretete és hűsége törte meg. Engedelmes halála és feltámadása óta tudjuk, hogy csatát nyerhet a tétlenség és a rosszakarat, de akik a Lélek biztatásának engedve kitartanak a jóban, azokat végül jutalom várja.