„... jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban” Fil 4,10–23
10 Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. 12 Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. 13 Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. 14 Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15 Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Makedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem vállalt velem közösséget, csak ti egyedül, 16 mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17 Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18 Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. 19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. 20 A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen. 21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban! Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. 22 Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár udvarából valók. 23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Pál apostol a börtönben „pakkot kap” barátaitól. Adni jó dolog – ezt minden jó érzésű ember tudja –, és a keresztyén létformának lényegi része. Elfogadni viszont sokszor nehezebb. Segítséget, pénzt, bátorítást elfogadni olykor önérzetünkbe vág. Gondoljunk arra, hogy ez minőségi ugrás lehet a kapcsolatainkban. Ha elfogadok, megengedem a másiknak, hogy életem része legyen. A kölcsönösségben pedig igazi boldogság van, ami különleges és ritka, mint Pál kapcsolata a filippiekkel.
RÉ 238 RÉ21 237
Napi ének | 589 | Ne csüggedj el, kicsiny sereg
„Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek…” 2Móz 6,2–27
2 Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint „Mindenható Isten”, de azt a nevemet, hogy „ Úr”, nem nyilatkoztattam ki nekik. 4 Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. 5 Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket, és visszaemlékeztem szövetségemre. 6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7 Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az Úr! 9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és mondd meg neki, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 12 Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! 13 De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából. 14 Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. 15 Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámín és Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei. 16 Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merárí. Lévi százharminchét évet élt. 17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simí, nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom évet élt. 19 Merárí fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint. 20 Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. 21 Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikrí. 22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí. 23 Áron feleségül vette Elísebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, ő szülte neki Nádábot és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt. 24 Kórah fiai voltak: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. 25 Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. 26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! 27 Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(7) „Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek…” (2Móz 6,2–27)
Isten elhatározta, hogy közelebb lép az emberekhez. Eljött az idő, hogy még többet mutasson meg magából a megváltásra szoruló világnak. Felfedi hát Mózes előtt a nevét, a bizalom jeleként, és kiválasztja magának Izráelt, hogy mindaz, ami ezentúl megtörténik majd vele, hirdesse az ő hűségét, szeretetét és a hatalmát. Erről szól majd az egyiptomi kivonulás, és erről tesz bizonyságot nekünk a teljes Ószövetség. Ám Isten azt is eldöntötte, még közelebb lép az emberekhez. Amikor eljött az ideje, Jézus Krisztus eljött közénk, hogy az Atyából még többet mutasson meg ennek a megváltásra szoruló világnak. Köztünk járt, oktatta tanítványait, felkészítve őket a nagy csodára. A csodára, amely fennen hirdeti azóta is Istenünk hűségét, szeretetét és a hatalmát. Erről szól a nagypéntek és a húsvét. Isten legyőzte a legnagyobb erőt is, amely képes fogva tartani bennünket: a bűnt, a szenvedést és a halált. Istene lett mindazoknak, egy új szövetségben, akik hisznek Jézusban, és nekik ígérte az örök, mennyei hazát. Erről szól a mi örömhírünk, és erről tesz bizonyságot nekünk a teljes Újszövetség. Ezt hirdeti a név, Krisztus neve is, amely minden más név fölött méltó a magasztalásra.