előző nap következő nap

„...a szentek szíve felüdült általad, testvérem.” Filem 1–7

1 Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, 2 Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, 5 mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, 6 és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. 7 Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.

Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata

„...a szentek szíve felüdült általad, testvérem” (7). Filemonnak Jézus Krisztusba vetett hite a keresztyén testvérek iránti szeretetében kézzelfoghatóan megmutatkozott (5). Ez a szeretet azt is elérte, hogy ha valakinek gond, bánat vagy más teher nyomta a lelkét, Filemon szavai és tettei nyomán vigasztalás, békesség lett a része. Bárcsak úgy forgolódnánk mi is a környezetünkben, hogy mások szíve felüdüljön, békességre leljen szolgálatunk által!

RÉ 167 RÉ21 208

Zsoltárdicséret | 180 | Ó, boldog az az ember, ki Isten útján jár

„…Ekkor mélyen meghajolt a nép és leborult. Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el.” 2Móz 12,21–51

21 Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. 22 Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. 23 Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is. 24 Tartsátok meg ezt az utasítást. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. 25 Amikor bementek arra a földre, amelyet az Úr ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást. 26 És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás, 27 akkor így feleljetek: Páskaáldozat ez az Úrnak, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult. 28 Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr. 29 Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén: a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttjét. 30 Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes udvari embere meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott. 31 A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek, és szolgáljátok áldozattal az Urat, ahogy kívántátok. 32 Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is! 33 Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk! 34 A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát. 35 Izráel fiai Mózes beszéde szerint jártak el, mert ezüst és arany ékszereket meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól. 36 Az Úr ugyanis jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így szereztek zsákmányt Egyiptomtól. 37 Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül. 38 Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen sok jószág. 39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mert az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak. 40 Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban. 41 A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból. 42 Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka ezért az Úré: Virrasszon azon Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre! 43 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle. 44 De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték. 45 Betelepült és napszámos nem ehet belőle. 46 Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni. 47 Izráel egész közössége készítse el ezt! 48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát valamennyi férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle. 49 Ez a törvény egyformán vonatkozik a született izráelire és a jövevényre, aki közöttetek tartózkodik. 50 Izráel fiai mindnyájan eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr. 51 Ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Egyiptom földjéről Izráel fiait seregeik szerint.

Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata

(27–28) „…Ekkor mélyen meghajolt a nép és leborult. Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el.” (2Móz 12,21–51)

Izráelt eddig minden csapástól megkímélte az Úr. Most is így lesz, de ehhez Izráelnek előbb el kell készítenie a páskavacsorát. Ezzel kell kimutatnia: érti, eddig mi történt Egyiptomban, mindent elhisz, amit az Úr előre megmondott, és kész engedelmeskedni is neki. Igen, Isten büntetni is tud, ha ellenállnak az akaratának. Ezt nemcsak Egyiptom, majd Izráel is megtapasztalja. Most itt azonban, szabadításának órájában, alázattal és engedelmesen fogadja az Úr útmutatását. Alázattal, mert látta, hogy az Úr hatalma mindenre kiterjed. Hálával, mert eddig őt Isten mindig megkímélte. Végül engedelmességgel: ment, és megtette, amit kért az Úr. Elhisszük, hogy az Úr felette áll mindennek, és hatalmában áll megtenni mindent? Értjük, hogy Krisztus mekkora áldozatot hozott értünk a halálával? Értjük, hogy bűneinkért ő, az elsőszülött, milyen hatalmas árat fizetett? Mi látjuk, mennyi mindentől kímél meg bennünket az Úr, és Jézus feltámadásával micsoda gazdag, új életet ajándékozott nekünk? Le tudunk borulni előtte mindezért köszönettel? Hiszem, hogy igen. Hallgassunk hát hálából mi is a Megváltónk szavára: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Jn 13,34).