előző nap következő nap

„...azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél...” Dán 11,21–45

21 Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem neki szánják a királyi hatalmat; váratlanul bukkan fel, és csellel szerzi meg a királyságot. 22 Seregek szélednek szét előtte, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. 23 Mert mióta barátságot kötött vele, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene, és győz. 24 Háborítatlanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig. 25 Azután összeszedi erejét és bátorságát, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is felkészül a harcra igen nagy és hatalmas haderővel, de nem tud győzni, mert árulást követnek el ellene. 26 Azok teszik tönkre, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled, és sokan esnek el halálra sebzetten. 27 Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva. 28 Azután az északi király sok kinccsel hazaindul országába. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát végrehajtva tér vissza országába. 29 Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint először. 30 Mert a kittiek hajói felvonulnak ellene, úgyhogy megijed, visszavonul, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez, akik elhagyták a szent szövetséget. 31 Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. 32 Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez. 33 Az értelmesek sokakat meggyőznek a népből, de fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre. 34 Elbukásuk idején kapnak egy kevés segítséget, mire számításból sokan csatlakoznak hozzájuk. 35 Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő. 36 Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie. 37 Nem törődik ősei istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. 38 Ezek helyett az erődök istenét tiszteli, olyan istent, akit ősei nem ismertek; tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. 39 A megerősített várakkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul. 40 A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli őket, mint az áradat. 41 Behatol az ékes földre is, ahol sokan elesnek. De Edóm, Móáb és az ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. 42 Kiterjeszti hatalmát az országokra, nem menekül meg Egyiptom sem. 43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és a többi értékeit; líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében. 44 De a keletről és északról jövő hírek megrémítik, ezért kivonul nagy haraggal, elpusztít és kiirt sokakat. 45 Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég, és senki sem segíthet rajta.

Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata

A látomásban leírt csatározásokban végül egy király emelkedik ki, aki mindenki ura lesz. „...azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél...” (36). Az ő legsúlyosabb vétke az, hogy bálványt készíttet, és azt a korábbi kultuszhely terébe helyezi. Nem véletlen, hogy az első parancsolat rögtön azt szabályozza, hogy hol is van Isten helye és uralma az életünkben. Érződik-e Isten hatalma az életedben?

RÉ 308 RÉ21 394

Adventi könyörgés | 385 | Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel

„És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.” Lk 6,1–5

1 Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. 2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? 3 Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? 4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. 5 És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.

Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata

5) „És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.” (Lk 6,1–5)

A szombattörvényt Izráel nagy becsben tartotta, mert ez különböztette meg őket a környező népektől. Fűztek is hozzá sok emberi rendelkezést, szigorú, olykor nevetségesnek tűnő tiltást. Így esett meg, hogy szombat napján a bú-zamagokat tenyerükben morzsoló tanítványokat törvénysértéssel vádolták meg, mondván, amit csinálnak, az munka. Jézus ószövetségi történettel felel. Dávid és emberei ettek a szent kenyerekből, pedig a törvény szerint nem lett volna szabad. Jézus itt újra gyógyít és helyreállít. A törvényt, illetve a törvény értelmezését állítja helyre. Ő nem vitapartner, hanem kijelentő Úr! Ő a szombatnak is, a törvénynek is ura. Lehántja a törvény arcáról a ráerőltetett maszkot, az életidegenség és az embertelenség maszkját. Így kerül elő az igazi arc, amelyet a törvényadó Isten, az emberrel „szemtől szemben” (5Móz 5,4) beszélő szövetséges alkotott. Jézus világossá teszi: a törvénynek emberi arca van. Isten mindent az emberért tesz. Törvénye, igéje nem megfélemlítés és félrevezetés, hanem az ember útjának világossága (Zsolt 119,105). Ez a világosság az Emberfiában, az adventi remények betöltőjében ragyogott fel, aki maga a testté lett Ige (Jn 1,14).

December 7.