„Indulj, menj Ninivébe...” Jón 1
1 Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3 El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől. 4 Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. 5 Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. 6 De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! 7 Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8 Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9 Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. 10 Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! 11 Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. 12 Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. 13 Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14 Ekkor így kiáltottak az Úrhoz: Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz! 15 Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. 16 Ezért az emberekben nagy félelem támadt az Úr iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
Jónás próféta története mai szemmel nézve is kalandos, változatos, fordulatos, és a hitben nagyon mély tapasztalatokig visz el minket: Isten szava, menekülés, veszélyhelyzet, félelem, dilemmák, kiáltás, sorsvetés, megoldások keresése, bűnbánat, menekülő útvonalak, belenyugvás. Mi lett volna ebből a történetből, ha Jónás már a kezdet kezdetén komolyan veszi Isten szavát – „Indulj, menj Ninivébe...” (2) –, és rögtön oda is megy? Talán időnként szükségünk van arra, hogy Isten rámutasson tévútjainkra, s ő vezessen vissza a helyes útra!
RÉ 313 RÉ21 410
Adventi dicséret | 378 | Jézus, születtél üdvösségünkre
„Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” Lk 6,17–19
17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból. 18 Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19 Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(19) „Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lk 6,17–19)
Az eljövendő Messiásról az ószövetségi prófécia ezt írja: „Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten…” (Ézs 9,5). Jézusban beteljesedett az erő ígérete! A tanítványi közösség és a sokaság is többször megtapasztalta már, hogy hatalma van a betegségeken és a sötét démoni erőkön. Itt is jöttek sokan, hogy hallgassák őt, és gyógyító hatalmát megérezhessék. Jó volt közelébe jutni is, de ereje kiáradását igazán az érezhette meg, aki megérintette őt (vö.: Mk 5,25kk). Ma is a személyes kapcsolat, a közvetlen érintés hoz áldást. Lehet távolságtartó módon valamit tudni róla, lehet a környezetében ismereteket szerezni, de a közvetlen, személyes kapcsolatot semmi sem pótolja. Az ünnepi előkészület idején különösen érdemes önvizsgálatot tartani: milyen közel vagyok Jézushoz? Bibliaolvasásom, imádkozásom szokás-e, napi rutin, vagy kinyújtott kéz Jézus érintésére? Igehallgatásom szellemi kaland-e, vagy engedem, hogy Uram megérintsen? S hogyan készülök az úrvacsorára, a Krisztussal való titokzatos – testi és lelki – közösség áldásait várom-e? Ébredj, erőtlen keresztyénség: erős Istened van!
