„Az Úrtól jön a szabadulás!” Jón 2
1 Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. 2 Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az Úrhoz imádkozott, 3 és ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. 4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 5 Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. 6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. 7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! 8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás! 11 Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Csöbörből vödörbe – mondjuk, amikor a bajból egy még nagyobba sodródunk. Az engedetlen Jónás a viharverte hajóról a kavargó tengerbe, onnan pedig egy nagy hal gyomrába kerül (1). Ez a mély sötétzárka azonban az imádkozás helyévé, „belső szobává” (Mt 6,6) lesz számára, ahol elcsendesedik (2–10), és reménységgel felismeri: „Az Úrtól jön a szabadulás!” (10). Bizalommal tarthatjuk ezt szem előtt mi is – tudva, hogy nemcsak a hal gyomrából van szabadulás (11), hanem Krisztus által a halálból is (vö. Mt 12,40).
RÉ146 RÉ21 146 • IÉ Ézs 40,1–11 • Zsolt 146
Adventi himnusz | 373 | Csillagoknak teremtője
Heti zsoltárének | 40 | Várván vártam a felséges Urat
„Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek.” Lk 6,20–26
20 Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. 21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. 22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal. 24 De jaj nektek, ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat! 25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! 26 Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(21) „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek.” (Lk 6,20–26)
Jézus itt a tanítványait szólítja meg, nekik mindig többet ad, mint másoknak. A Hegyi Beszédből ismert boldogmondásokat (Mt 5,3–12) ismerjük fel az itteni tanításban, amit „mezei prédikációnak” is nevezünk. Két távlatot állít egymással szembe az Úr, a „most” és a „majd” távlatát. Akik Jézus tanítványává szegődnek, azoknak szembe kell nézniük szegénységgel, éhezéssel, sírással és üldöztetéssel. A „most”-ban, a jelenben vállalniuk kell Mesterük útját, a megaláztatás és szenvedés útját. De áldott reménység töltheti be a szívüket, mert Jézusban eljött a Szabadító, és benne elérkezett Isten országa. Isten országában pedig lesz kárpótlás, megelégíttetés és vigasztalás. A tanítványok tehát folytatják majd Mesterük útját, amely a dicsőségbe vezet. A két időtávlat között a reménység ajándéka adatik az Úr követőinek. Ezt az ajándékot nyerték meg az első advent várakozói is, ahogy Mária énekében látjuk: „… éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel” (Lk 1,53). Ugyanez a reménység töltötte be az első keresztyén gyülekezet szívét, és Isten mai népének is ez ad erőt: betölti ígéretét az Úr. Aki benne bízik, sohasem csalódik.
