„… talán felénk fordul és megszán az Isten, …” Jón 3
1 Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! 3 Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! 5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. 6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. 7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8 Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9 Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! 10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Mindenkori örömhír az, hogy az Isten kegyelme nem az emberi engedelmesség lomhaságához méri magát. Jónás nem iparkodik különösebben: csak akkor kezd mozdulni, amikor az Úr másodszor is szól (1), és a három nap alatt bejárható városnak csak a harmadáig jut (3–4). Az Úr által adott üzenet azonban még így is hitet ébreszt (5–9). Figyeljük Isten kegyelmének csodálatos munkáját nyitott szívvel, és igyekezzünk mindenkor engedelmesen és teljesen elvégezni a ránk bízott feladatot!
RÉ 314 RÉ21 378
Adventi dicséret | 392 | Álmélkodással csudáljuk
„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” Lk 6,27–36
27 Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! 29 Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! 30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! 31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! 32 Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. 34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. 35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. 36 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(31) „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lk 6,27–36)
A világ a „tartozik és követel” kényes egyensúlyát igyekszik fenntartani, kevés sikerrel. Tapasztalatunk az, hogy a követelőzés hangja mindig erősebb. Az ember könnyen hibáztatja a maga bűnéért a másikat, s nem szeret szolgálni, hanem elvárja, hogy mások szolgáljanak neki. Jézus mást kínál azoknak, akik Igéjét hallgatják. Amiről beszél, az Isten országának felségterülete, ahol a szeretet uralkodik. Aki ide belép, annak teljesen maga mögött kell hagynia a világ törvényét, és Isten országának törvénye fogja irányítani. Természetes lesz számára az ellenség szeretete, a jótétemény a gyűlölködőkkel szemben, az áldásmondás az átokra, az imádság a bántalmazókért (27–28). A szeretet uralma alatt nem az lesz a kérdés, hogy én mit kaphatok, hanem sokkal inkább az, hogy mit adhatok, és hogyan szolgálhatok másoknak. A kiemelt Ige, az „aranyszabály” is arról szól, hogy legyek a jó cselekvésében az első, előzzem meg a másikat, azt tegyem, ami nekem is jólesne. A tanítványokkal együtt mi is érezzük, hogy túl nehéz lemondani a viszonzásról, túl nehéz a szolgálat, az odaadás útja. De az Úrra nézünk, aki eljött közénk, minden jogáról lemondott, és „már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8).
