„...amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani” Ézs 7
1 Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni. 2 Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. 3 Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra, 4 és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! 5 Mivel ezt a tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt: 6 Vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábeél fiát! – 7 azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz, 8 még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; 9 még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg! 10 Ezután így szólt az Úr Áházhoz: 11 Kérj egy jelet Istenedtől, az Úrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! 12 De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az Urat! 13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? 14 Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el. 15 Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. 16 Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyottá válik az a föld, amelynek két királyától rettegsz. 17 Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát. 18 Azon a napon idehívja az Úr a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről. 19 Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen. 20 Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja. 21 Azon a napon mindenki csak egy tehenet és két juhot fog tartani, 22 de azok annyi tejet adnak, hogy mindenki tejszínt eszik. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki az országban megmarad. 23 És azon a napon minden helyet, ahol most ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, felver majd a tövis és a gaz. 24 Nyilakkal és íjjal mennek majd oda, mert tövis és gaz lesz az egész ország. 25 Nem mennek föl egyetlen hegyoldalba sem, amelyet meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak marhák járnak ott, és juhok legelésznek.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„...amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani” (15). Sokféle tanulnivaló áll az ember előtt, amikor megszületik, majd amíg felnőtté válik. Elméje gyarapodik, személyisége kiteljesedik, gondolkodásmódja élettapasztalatai során változik. Talán a legnagyobb életfeladat megtanulni megkülönböztetni a jót a rossztól, majd elvetni a gonoszt és a jót választani. Ádám és Éva belebukott, a maga hatalma alá akarta hajtani az isteni bölcsességet. És mi? Ragaszkodunk a vele való párbeszédhez, mielőtt döntenénk? El tudjuk fogadni, hogy ő mutatja az utat? Hiszen Jézus ezért jött a földre, az Istennel és embertársainkkal való megbékélt párbeszédért született.
RÉ 329 RÉ21 412 • IÉ Lk 2,1–20 • Zsolt 148
Karácsonyi dicséret | 415 | In dulci iubilo - Hadd zengjen énekszó
„… és csendesség lett.” Lk 8,22–25
22 Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: Menjünk át a tó túlsó partjára! És elindultak. 23 Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy nagy veszélyben voltak. 24 Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25 Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(24) „… és csendesség lett.” (Lk 8,22–25)
Volt elég viharos napunk ebben az esztendőben. Elég, ha a világpolitika eseményeire, a hazai közélet vitáira és talán a családban lévő feszültségekre gondolunk. Szenteste szeretnénk, ha csendesség lenne. Ebből az ismert evangéliumi történetből hadd emeljük ki ezt a mozzanatot: Jézus tud csendet teremteni. A történet szerint hajóra szálltak, a túlsó part felé indultak. Hirtelen feltámadt a veszélyes forgószél, a tanítványok szíve a viharban halálfélelemmel telt meg. Felébresztették Jézust, ő csendet parancsolt a szélnek és a hullámoknak, és csendet parancsolt a tanítványok zaklatott szívének is. Kérdésével a hitet ébresztgette szívükben (25). Higgyük el, hogy annyi vihart, hullámverést, hangosságot lehetne megelőzni, ha jobban hinnénk benne. Ha rá tudnánk jobban bízni az életünket. Hányszor mutatta meg, csak ebben az évben is, hogy valóban övé minden hatalom mennyen és földön! Magához von, és elcsendesít, ahogy már ószövetségi népével is tette: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11). Az ünnep előestéjén ez a csend, ez a tőle való békesség töltse be a szívünket! Ő, a világ Ura, aki parancsol az elemeknek, eljött értünk, mellénk állt: Immánuel – velünk az Isten!
