„Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját…” Ézs 14
1 Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. 3 Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, 4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! 5 Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, 6 amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. 7 Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8 Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9 Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. 10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12 Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13 Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14 Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15 De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. 16 Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17 Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? 18 A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában. 19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk, 20 de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát! 21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot! 22 Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr. 23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ura. 24 Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. 25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26 Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27 Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? 28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30 A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31 Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét! 32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Vannak, akik úgy vélik, hogy mennyei lények lázadásáról szól ez a rész. De nem. Az emberi gőg, a nagyravágyás és a gonoszság tud ilyen félelmetesre, szinte emberfelettire nőni. A nagyravágyást azonban nagy bukás követi. Ezzel szemben Jézus az alázat útjára hív. Akik azon járnak, őket magasztalja fel Isten (Mt 23,12). Mi ma éjfélkor ne a nagyravágyás elégedetlenségével, hanem az Isten iránti hálával lépjünk majd át az új évbe, mert így lehet boldog az új esztendő.
RÉ 8 RÉ21 8 • IÉ Róm 8,31b–39 • Zsolt 8
Óévi dicséret | 433 | Az esztendő fordulóján
„Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” Lk 9,28–36
28 E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. 29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. 30 És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, 31 akik dicsőségben megjelenve, élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. 32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele. 33 És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta, mit beszél. 34 Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek. 35 És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok! 36 Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból, amit láttak.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(35) „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” (Lk 9,28–36)
Ma zárjuk az évet. Arra keressük a választ, hogy mi múlik el, és mi a maradandó. Az Úr Jézus, ahogy Pétert, Jánost és Jakabot, minket is a hegyre hív. Velük együtt láthatjuk dicsőséges elváltozását, ruhája mennyei tündöklését. Velük együtt hallhatjuk Mózesnek és Illésnek, a törvény és prófétaság két nagy képviselőjének bizonyságtételét az Úr váltságáról. Látjuk, hogy Pétert és társait elnyomja az álom. Talán mi is voltunk így ez évben, hogy nem tudtunk éberek lenni, amikor az Úr nagyszerű dolgot tett. Nem tudtunk mindig odafigyelni kijelentésére. Jártunk mi is úgy, mint Péter a sátrakkal, hogy meggondolatlanul szólaltunk meg. Aztán felfigyelhetünk a jótékony felhőre, amitől nem kellett volna, s nekünk sem kellene megrémülnünk. A felhő azért adatik, hogy utána kitisztuljon körülöttünk a világ. Ekkor szólal meg az atyai szózat, egyedül Jézusra mutatva, a kiválasztottra, akire rá van bízva Isten országának evangéliuma. Mi múlik el, és mi a maradandó? A csodálatos mennyei látásból ennyi maradt, és ez éppen elég. Ez a tiszta valóság, hogy Jézus áll ott, őrá van egyedül szükség. Őt kell látnunk és követnünk. Ha ebben előrejutottunk 2022-ben, akkor viszünk valami maradandót ebből az évből a következőbe.
