„... megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget” Ézs 24
1 Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. 2 Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. 3 Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. – Az Úr jelentette ki ezt az igét. 4 Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. 5 Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. 6 Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, úgyhogy csak kevés ember marad. 7 Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. 8 Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. 9 Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. 10 Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. 11 Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. 12 Pusztán maradt a város, romhalmaz áll a kapu helyén. 13 Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. 14 Azok hangosan ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől: 15 Dicsérjétek ezért Keleten az Urat, az Úrnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! 16 A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! 17 Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! 18 Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki a veremből kimászik, kelepcébe jut. Megnyílnak odafönn az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19 Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 20 Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé. 21 Azon a napon megbünteti az Úr az ég seregeit odafönn a magasságban, és a föld királyait a földön. 22 Összegyűjtik őket, ahogy a foglyokat gyűjtik a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. 23 Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek Ura lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség ragyog.
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
Egyre nagyobb területre terjed ki Isten ítélete, mivel „...megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget” (5). Ne higgyük, hogy szavainknak és tetteinknek nem lesz következménye. A hitszegés, a hűtlenség, Isten rendelkezéseinek megszegése megmérgezheti az életünket és a következő nemzedékekét is. Ítéletként hullhat vissza ránk a dicséret vallomása: „Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam...” (RÉ 445)
RÉ21 364 RÉ 364
Jézus Krisztus messiási küldetése | 447 | Jézus Krisztus, egy Mesterünk
„Mária a jó részt választotta…” Lk 10,38–42
38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. 40 Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! 41 Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(42) „Mária a jó részt választotta…” (Lk 10,38–42)
Ebben a történetben Mária egyetlen szót sem szól, csak Jézus lábánál ül és hallgatja őt. Márta, a ház úrnője, sürög-forog, intézkedik. Tudja, hogyan kell vendéget fogadni. A mostani kedves vendég azonban más, mert ő mondja meg, hogy az ő közelébenmi a szükséges. Ezért felel lelkigondozói módon Mártának a testvére magatartását firtató, emberileg jogos kérdésére: „Márta, sok mindenért aggódsz, de valójában csak egy dologra van szükség, és Mária jól választott”. Bármilyen fontosak is a Jézusnak szánt kedves ajándékaink (mosolyunk, szorgalmunk, pénzünk stb.), ezek soha nem pótolhatják azt, amit Urunk tőlünk ténylegesen vár: az odafigyelést őrá, a neki szentelt időt, a szavának való engedelmességet. Nem a „cselekvő” és a „szemlélődő” keresztyénség típusait képviseli itt Márta és Mária. Hiszen a mi életünkben is megtörténhet, hogy egy aktív, munkás „Márta-élet” után Máriával együtt elcsendesedve a Mester lábához ülünk, és hallgatjuk őt a valóban „egy szükségesről”. Ő nem azt keresi, ami a mienk, hanem minket magunkat (vö. 2Kor 12,14).
