„Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt” Ézs 26
1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére. 2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt! 3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. 4 Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre! 5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja. 6 Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei. 7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. 8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk. 9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. 10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét. 11 Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. 12 Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. 13 Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. 14 A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted! 15 Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. 16 Uram, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket. 17 Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában. 18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. 19 De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. 20 Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja! 21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
A nép, amely átélte a jogosan ítélő Úr haragját, most boldogan vallja: „Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt” (12). Ez hitvallás. Időnként megrendítő mélységeket kellett átélnünk, de ha ez nem a véletlenek játéka vagy az ellenségeink bosszúja volt, hanem mindent Isten tett, akkor az így vagy úgy a javunkra válik. Ennek a hitvallásos tapasztalatnak Pál apostol vallomása ad újszövetségi távlatot: „...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...” (Róm 8,28)
RÉ21 95 RÉ 95
Jézus Krisztus messiási küldetése | 444 | Jer, dicsérjük az Istennek Fiát
„… én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket…” Lk 11,14–28
14 Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 15 Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 16 Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. 17 Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. 18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. 19 De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 23 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25 És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. 26 Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. 27 Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! 28 Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(20) „… én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket…” (Lk 11,14–28)
A sokaság nem vonja kétségbe, hogy Jézus a „néma ördögöt” ki tudja űzni, de többen azt állítják, hogy mindezt az ördögök fejedelmének segítségével teszi. Ez a lehetőség valóban adott, hiszen a Sátán birodalmának lényege a civódás, a veszekedés. Jézus azonban erősebb a gonosznál, mert Isten „ujjával”, vagyis az ő hatalmával űzi ki az ördögöket. Behatol az „erős ember”, a Sátán házába, hogy az ott fogva tartott, elnémított nyomorultakat kiszabadítsa az Istent magasztaló, imádkozó életre (22). A szeretet hatalma nagyobb a hatalom szereteténél, mert Jézus valóban az „erősebb” (22). A démoni világ elleni küzdelemben nincs semlegesség, nincs köztes terület: vagy Krisztus mellé állunk, vagy pedig a sátáni világ hatalmába kerülünk. „Aki nincs velem, az ellenem van” – mondja Urunk (23). De mi történik, ha megszabadulunk ugyan a gonosztól, de a keletkezett űrt nem Krisztus tölti ki? Akkor bizony az elűzött ellenség megerősödve újra visszatér, és még nagyobb lesz a baj (26). Jézus nem csupán száműzi a démonokat, az okkult erőket, hanem a maga közösségébe vonva gyógyítja az életet. Ezért figyeljünk Isten Igéjére. Máriát azért mondjuk boldognak, mert Isten hozzá szóló szavát meghallotta, és szívében megőrizte (27–30).
