„Pedig utolér téged is a baj, nem tudsz ellene varázsigét. Rád szakad a veszedelem, nem tudod elhárítani.” Ézs 47
1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya! Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya! Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek. 2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, vedd le fátyladat! Emeld föl ruhádat, takard ki combodat, úgy gázolj át a folyókon! 3 Ne takarja semmi meztelenségedet, hadd lássák gyalázatodat! Bosszút állok kérlelhetetlenül! 4 – mondja a megváltónk, Izráel Szentje; Seregek Ura az ő neve. 5 Ülj némán, húzódj sötét helyre, káldeusok lánya! Nem neveznek többé országok úrnőjének. 6 Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul bántál velük, az öregre is súlyos igát raktál. 7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradhatsz örökkön-örökké? Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál arra, mi lesz ennek a vége. 8 De most halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Nem leszek özvegy, nem tudom meg azt, milyen a gyermektelenség! 9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige! 10 Gonoszságodban bíztál, azt gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! 11 Pedig utolér téged is a baj, nem tudsz ellene varázsigét. Rád szakad a veszedelem, nem tudod elhárítani. Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás. 12 Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt! 13 Egészen kimerülsz a tervezgetésben. Álljanak hát elő, és segítsenek rajtad, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, akik újhold napján meg szokták mondani, hogy mi történik majd veled. 14 Úgy járnak, mint a tarló: tűz égeti el őket. Nem mentik meg életüket a lángok hatalmától. Nem melegedni való parázs az, nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak. 15 Így jársz majd a varázslókkal, akikkel ifjúságod óta vesződtél. Mindenki hanyatt-homlok menekül, nem segít rajtad senki!
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Minden gonoszságnak eljön egyszer az ítélete. Szinte szétmállik ebben a fejezetben mindaz, amiben Babilon kevélyen reménykedett, amire büszke volt, és amiben a hatalmát látta. A bálványoknak mindig le kell dőlniük, de ez a vége előbb-utóbb a hiú és hamis reménységnek, kiváltságnak és büszkeségnek, áligazságnak és előjognak is. A 15. vers reménytelenségénél már nincs lejjebb, innen már csak felfelé vezethet az út.
RÉ21 68 RÉ 68
Zsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent, mostan, ó, én lelkem!
„Boldog az, aki Isten országának vendége.” Lk 14,15–24
15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. 16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! 22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(15) „Boldog az, aki Isten országának vendége.” (Lk 14,15–24)
A szakasz az egyik vendég pohárköszöntőjével kezdődik, de ő valójában Jézus boldogmondását (14) gondolta tovább, amire feleletként hangzik példázatunk. Jézus a nagy vacsoráról kezdett beszélni, ahova úgy kell bekényszeríteni a vendégeket. Egy ilyen vendégséget fáradsággal készítenek elő. Isten országa, a messiási lakoma, amire a példázat mutat, ezzel szemben váratlan, de nem azért, mert hirtelen a semmiből bukkanna fel. Ez nem titokzatos terülj-terülj asztalkám, inkább olyan, mint a kőleves meséje: látszólag csak kőre van szükség, de alig észrevehetően összegyűlnek a hozzávalók. A messiási lakomának, az idő teljességének megvannak a maga előjelei. Váratlan, mert az emberek csak későn veszik észre életük mulasztásait (vö. Mt 24,43; 25,44–45)! A példázatbeli vendégek is valós indokokkal maradtak távol, viszont ettől még tragikus: a mindennapok dolgai miatt maradtak le. Nekünk is mindig van kibúvónk. E példázat Isten országára a kegyelem alapján tekint, itt mindenféle ember békességet, gondoskodást talál, de csak az, aki elfogadja a meghívást. Végül szegények és elesettek ülték körül az asztalt. A boldogok. Jézus asztaltársai pedig talán megértik: Isten országa a határok átlépéséről is szól.
