„Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom!” Ézs 57
1 Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, 2 de békességre jut; fekvőhelyén megpihen, aki egyenes úton járt. 3 Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok, hűtlen és parázna fajzatok! 4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen hűtlen gyermekek vagytok, hazug fajzatok, 5 akik a cserfák mellett bujálkodtok, minden zöldellő fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban! 6 A patak sima köveit tetted örökségeddé, azokat választottad osztályrészedül. Italáldozatot is bemutatsz nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak? 7 Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni. 8 Az ajtó mögé, az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele. 9 Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig. 10 A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. 11 Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?! 12 Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te művelsz, az nem használ neked. 13 Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen. 14 Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat! 15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. 16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. 17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő azonban elpártolt tőlem, és ment a maga feje után. 18 Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. 19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt! 20 De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. 21 A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
Oly gyakran érezzük igazságtalannak, de legalábbis méltánytalannak az életet, a sorsot, a körülményeket és egyáltalán mindazt, ami velünk történik. Bizonyos értelemben igazunk is van. Nem az érdemeink szerint bánik velünk Isten. Ő „annak ellenére” szeret. „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom!” (18). Adjunk hálát ezért, és éljünk a meg nem érdemelt kegyelemmel.
RÉ21 38 RÉ 38
Zsoltárdicséret | 181 | Jer, emlékezzünk, keresztyén népek
„…Növeld a hitünket!” Lk 17,5–6
5 Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket! 6 Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(5) „…Növeld a hitünket!” (Lk 17,5–6)
A mustármagnyi hitről szóló szakasz egyértelmű igazságot árul el: ha létezik bennünk egy aprócska hit, az átveheti az uralmat egész életünk felett. Ami van, növelhető. Az igazi különbség nem a kis hit és a nagyobbacska hit között, hanem hit és hitetlenség között húzódik. Ahol egy egészen picinyke hitmorzsa van, ott a lehetetlen lehetségessé, a reménytelen valószínűvé válik. Az aprócska hit is óriási csodákat képes véghezvinni. Mit teszünk, amikor rádöbbenünk, fájdalmasan gyenge a hitünk? Egyetlen megoldás létezik, könyörögni kell Istenhez, akitől ezt a mustármagnyi hitet kaptuk, ajándékba. Ez adhat reménységet, nyomorult életünk talán mégis nyer egy kis értelmet a végére. E pár mondatban Jézus már nem csak a tanítványaival zarándokutat bejáró Mester; a feltámadott Urat is látjuk magunk előtt, aki egyházára tekint. A hitünk kicsinysége miatt érzett fájdalom néha mindannyiunkat meggyötör. Kevés vagyok? Megoldom nehézségeimet? Számunkra, akik ismerjük ezt a vívódást, a mustármagnyi hitre tett jézusi utalás mindenre elégséges biztatássá válik. Nem kell azon gyötrődni, hogy kicsi a hitem. Ha egy parányi hit szorult belém, minden lehetséges; ha nem tagadom meg életem Urát, ő sem tagad meg engem.
