„De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr.” Ézs 59
1 Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, 2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. 3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. 4 Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek. 5 Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik: amikor felnyitja, vipera bújik ki belőle. 6 Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak abba, amit készítettek; amit készítettek, csak bajt okoz, erőszakos tetteket követnek el. 7 Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás jelzi az útjaikat. 8 A békesség útját nem ismerik, eljárásuk soha nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, az békét nem ismer. 9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak. 11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk. 12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. 13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt. 14 Háttérbe szorul a törvény, távol marad az igazság, elbukik a hűség a tereken, és a becsület nem érvényesül. 15 Odalett a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend. 16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta. 17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, a szabadítás sisakja volt a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá. 18 Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek. 19 Félni fogják az Úr nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten, amikor eljön, mint egy sebes folyam, amelyet az Úr szele korbácsolt föl. 20 De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. 21 Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
A bűn mindannyiunk életének emberileg elkerülhetetlen tapasztalati valósága. Az a kérdés, hogy a tagadás fele indulunk el, teret engedve egy önsorsrontó szemléletnek és magatartásnak, vagy a bűnvallás és a bűnbánat útján járva a bűnbocsánat és a megengesztelődés lehet az osztályrészünk. Nekünk is szól az ígéret: „De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr” (20).
RÉ21 130 RÉ 130
Zsoltárdicséret | 159 | Ne zúgolódj, ha látod a hitetlent
„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Lk 17,11–19
11 Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. 12 Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, 13 és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14 Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. 15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17 Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18 Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? 19 És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(13) „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” (Lk 17,11–19)
A leprát az ókori Izraelben gyógyíthatatlannak tartották, a leprásokat elkülönítették (3Móz 13,45–46; 4Móz 5,2). Kitaszítottságuk társadalmilag is elszigetelte őket, idézett segélykiáltásuk (13) több mint esdeklés a gyógyításért. Jézus megdöbbentő dolgot tett, amikor nem kitért előlük, hanem parancsolt: mutassátok meg magatokat a papoknak! Mi szükség volt erre? Jézus számára gyógyulásuk nem volt titok, de ezt mindenki számára nyilvánvalóvá kellett tenni. A gyógyulás nem elég, életüket kellett visszabillenteni a normális keretek közé. Amikor Jézus találkozott a kis csoporttal, egyformának látta őket. Tíz leprás – ezentúl nem nézte senki, hogy kiféle-miféle egyik vagy másik. A megtisztulás pillanatában, amikor a papok kimondták felszabadító döntésüket, a csoport nem tíz egészséges emberré alakult át; ők lettek a kilenc zsidó és az egy samaritánus csoportja. Kilencnek egy csapásra volt hova menni, akár együtt, akár külön-külön. De egy volt leprás idegenné vált, akihez a többinek már semmi köze. Így működik az ember… De Jézus ezt az egyet, aki egyik kitaszítottságból a másikba esett, nem utasította el. Ő lett a hálás samaritánus. Megszabadított Isten, mégsem állt helyre minden az életedben? Nem baj, légy hálás!
