„Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” Péld 2
1 Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, 2 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, 3 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, 4 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, 5 akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. 6 Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. 7 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. 8 Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. 9 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. 10 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. 11 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. 12 Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; 13 azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. 14 Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. 15 Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. 16 De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, 17 aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. 18 Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. 19 Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. 20 Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! 21 Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. 22 De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Ha Isten ismerete az örök élet (Jn 17,3), akkor az sokkal több kell legyen felszínes tudásnál, ránk ragadó ismeretmorzsáknál. Az Istennel való közösség az ő ajándéka számunkra, ami nagyon aktív istenkeresésre indít: szükséges megfogadni, befogadni, figyelmesen hallgatni, szívből törekedni, kiáltani, hangosan kérni, kérdezni, igazi értékként keresni, kutatni, hogy rátaláljunk (1–5). Ebbe nem fér bele a langymeleg állapot; a se veled, se nélküled nyüglődése. Ezért lényeges, hogy mennyi teret engedek életemben annak, ami az ő szájából származik (6).
RÉ21 25 RÉ 25 • IÉ Jób 2,1–13 • Zsolt 25
Himnusz böjti időben | 463 | Ó, mennyeknek fényessége
Heti zsoltárének | 130 | Tehozzád teljes szívből
„… ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Lk 19,28–40
28 Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. 29 Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30 Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. 32 Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? 34 Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. 35 Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. 36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38 és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! 39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! 40 De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(40) „… ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,28–40)
Jézus komótosan baktató szamár hátán tette meg az utolsó métereket Jeruzsálembe vezető hosszú útja végén. A templommal szemközt, az Olajfák hegyénél kezdődött el az istendicséret, de ettől nem volt mindenki elragadtatva. A farizeusok igyekeztek rendet teremteni. Lehet, Jézusért aggódtak (13,31), vagy a rómaiak haragjától tartottak; viselkedésük mindenesetre meghunyászkodásnak hat: „baj lesz ebből …, meghallják… és mi épp túl közel haladunk, még azt hiszik, mi is közéjük tartozunk…” Ez a legriasztóbb eshetőség. Sokan talán méltóságteljesebb érkezést szerettek volna, másokat az zavart, hogy minden Jézusról szól, aki pontról pontra meg tudta mondani, mi következik. A tanítványoknak szóló jel volt ez is, csak ők nem nagyon láttak túl a szamáron. Nem jutott eszükbe az alázatos király próféciája (Zak 9,9), még mindig vágyaiknak éltek, talán diadalmenetben szerettek volna masírozni a város felé (1Kir 1,38–39; 2Kir 9,13). Nem tudjuk, ki mire gondolt, csak az világos, hogy Jézus körül, aki egyedül látta a közelgő napok eseményeit, tülekedett seregnyi tanítvány, lelkesen, néhány farizeus csóválta fejét, bosszankodva, és ott volt egy közönyös tömeg is. Ideje eldönteni: te melyik csoportba szeretnél tartozni?
