„Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.” Péld 8
1 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? 2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. 3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. 4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. 5 Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! 6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. 7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. 8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. 9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. 10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! 11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. 12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. 13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. 14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. 15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. 16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. 17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. 18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. 19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. 20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, 21 hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. 22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. 24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; 26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30 én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. 32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! 33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! 34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. 35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. 36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
A Bibliában sokszor megjelenik, hogy Isten az élet forrása, és Isten Fiában élet volt. Sőt, Jézus maga az Élet. Istent, az Életet, semmilyen erőfeszítéssel sem tudjuk megszerezni magunknak, azonban kegyelmét elfogadva, önmagát nekünk ajándékozza. Ha elzárom magam Isten kegyelmétől, azzal az Életet utasítom el (35).
RÉ21 466 RÉ 345
Zsoltár vasárnapra | 63 | Isten, te vagy én Istenem
„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.” Lk 20,27–40
27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 28 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 30 Ekkor a második vette el az asszonyt, 31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? 34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. 37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. 39 Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. 40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(38) „Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.” (Lk 20,27–40)
Dávid király dédapja, Bóáz a sógorházassági törvény alapján (5Móz 25) vette feleségül az özvegy Ruthot (Ruth 4), ezt Jézus nemzetségtáblázata is rögzíti (Lk 3). Ezt a szolidaritási törvényt forgatná ki a szadduceus „találós kérdése”, holott ők nem hittek a feltámadásban, vagyis Isten és ember kapcsolatát a mulandó életre korlátozták (meglehetősen mai felfogás). Milyen okos a kárhozat! Tanmeséjük és benne foglalt fonák kérdés tévelygő (Mk 12,24), hiszen a kegyelem nem a törvény meghosszabbítása, hanem a földi életünknek, és ekként a jó törvénynek is a forrása. A halandó szükségei nem múlják felül az üdvösség áldását, a mulandó dolgok nem bizonyítékok az örökkévalóval szemben. Jézus méltó feletet ad. A Mózesnek adott isteni megnyilatkozást idézi (2Móz 3); Mózest az atyák, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene küldte el népe kiszabadításra. De Istent nem az egykori ősök azonosítják, hanem az élő Isten azonosítja őket, emeli fel őket szent nevébe, mert számára mindenki él, vagy másképpen: mindenki érte él. A mi nevünk (keresztyén) a feltámadott Krisztus nevébe van felvéve, akár élünk, akár halunk, az övéi vagyunk (Róm 14,8).
