„Színezüst az igaz ember nyelve” Péld 10
1 Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. 2 Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. 3 Nem hagyja az Úr éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. 4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. 5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. 6 Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. 7 Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. 8 A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. 9 Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az. 10 Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. 11 Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. 12 A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. 13 Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. 14 A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. 15 A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. 16 Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek. 17 Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. 18 Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. 19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. 20 Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. 21 Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. 22 Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. 23 Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. 24 Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. 25 Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. 26 Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. 27 Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. 28 Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. 29 Az Úrnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. 30 Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. 31 Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. 32 Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Színezüst az igaz ember nyelve” (20). A nyelv, tágabban pedig a beszéd hatalmáról is szól ez a fejezet. Beszédünkkel áldhatunk, bátoríthatunk, gyógyíthatunk, de megsebezhetünk, ledegradálhatunk, egy életre megnyomoríthatunk másokat. Különös lehetősége és áldása a keresztyén családnak, hogy biztonságos teret biztosít a gyermekeknek: ott megtanulhatják a beszéd hatalmát és felelősségét. Olyanok között „kísérletezhetnek”, akik szeretik és óvják őket.
RÉ21 467 RÉ 207
Könyörgés böjti időben | 466 | Atyám, kegyelmezz
„Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.” Lk 20,45–47
45 Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, 47 akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(47) „Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.” (Lk 20,45–47)
Jézus itteni óvását a korábbi intései (főleg a Hegyi Beszéd) fényében értjük meg teljesebben. A szent élet bensőséges kapcsolat a Mennyei Atyával; az adakozás, a böjt és az imádság gondos figyelmet igényel, mert nem a látszatuk, hanem a lényegük a döntő (Mt 6). A boldog istengyermekségtől nem fordíthat el sem a botránkozás (17,3), sem a sokféle életgond (21,34), de még kevésbé az a képmutató becsvágy (6,26), amelyet nem ok nélkül ostorozott annyit Jézus (11,42–52). Írástudókon itt összefoglalóan érthetjük a farizeusokat, szadduceusokat és Heródes-pártiakat, ők a korabeli elit tagjai, akik virágvasárnapi bevonulása óta közösen lépnek fel Jézus ellen. S lám, még ebben a halálos igyekezetükben is gondosan adnak a látszatra (19,47–48). A Károli-fordítás kifejezése sajátos értelmet tár fel: „Oltalmazzátok meg magatokat!” A látszatkegyesség veszedelmes csapda, mert a taps, a befolyás, a főhely sikert kínál, és táplálja mohó becsvágyunkat. Ám ezek a vallási celebek lábbal tapodják a szent törvényt. Súlyosabb lesz az ítéletük, mint a nyílt törtetőknek és szemérmetlen szerzőknek, mert szent életet színlelnek, ám az irgalmasság Istenét nem vezethetik orránál fogva (Gal 6,7).
