„A jó hír felüdíti a testet.” Péld 15,20–33
20 A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. 21 A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár. 22 Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. 23 Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó! 24 Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent. 25 A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát. 26 Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak. 27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog. 28 Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz. 29 Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. 30 A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. 31 Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. 32 Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. 33 Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
A minket elérő rossz hírek mennyiségét nehéz feldolgozni. Milyen sok megterhelő információ hangzik el! Az életünknek az egyik legjobb gyógyszere a jó hír. Jézus Krisztussal a megváltás örömhíre jutott el hozzánk. „A jó hír felüdíti a testet” (30), a lelkünkkel együtt. Nyugtatók, altatók helyett adjon ma Isten szava békességet, megújulást nekünk, és segítsünk ezzel másoknak is.
RÉ21 474 RÉ 478
Könyörgés böjti időben | 470 | Hatalmas Isten, könyörgünk
„…amíg el nem jön az Isten országa.” Lk 22,14–23
14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, 15 és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. 16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. 17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! 18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. 19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. 21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt. 23 Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(18) „…amíg el nem jön az Isten országa.” (Lk 22,14–23)
Jézus és a tizenkét apostol páskavacsoráját utolsó vacsorának is nevezzük, mert ezt már Jézus elfogatása, kereszthalála és feltámadása követi. A vacsora menetét illetően Lukács beszámolója Pál feljegyzésével áll összhangban (1Kor 11). A páskavacsora visszatekintés volt az egyiptomi szabadításra. Az Úr vacsorája előretekintés. Amíg el nem jön Isten országa, addig mi, az új szövetség gyermekei, Jézus értünk adott testét és kiontott vérét vesszük az úrvacsora jegyeiben, és visszajövetelére előretekintve hirdetjük, hogy végérvényesen beteljesedett az, amiről Mózes és Illés próféta is beszélt a megdicsőülés hegyén (9,31). Még pontosabban: Jézus az, aki beteljesítette a próféták jövendölését – halála révén nyerünk életet. Ekkor közli Jézus a tanítványaival, hogy áruló van közöttük. Ez felkavarja őket: csak nem én? Csak nem én? – kérdezik rémülten, ahogy Márk részletesen rögzíti ezt (Mk 14,19). Milyen könnyen elillan a magabiztosságunk, de a legjobb alkalommal, amikor az úrvacsora üdvbizonyosságban erősít. Értjük már, miért mondja az apostol: vizsgálja meg az ember magát, s úgy egyék abból a kenyérből... (1Kor 11,28). Áldás, hogy a kegyelem asztalánál tehetjük ezt.
