„Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” Mk 5,1–20
1 Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2 Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3 aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki, 4 mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát. 6 Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7 és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem! 8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! 9 És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10 És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11 Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, 12 ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! 13 Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14 A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15 Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16 Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. 17 Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. 18 Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. 19 Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. 20 Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Az Úr kegyelméből nem csupán a gadarai megszállott, hanem mi magunk is megszabadulhat(t)unk különféle démonainktól. A néven nevezett, rajtunk uralkodó rossz lélek (beidegződés, szokás) elveszti erejét, ha Krisztusnak adjuk át, hogy segítségével megtisztulhassunk. Nekünk is szól tehát az üzenet: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad” (19). Anyák napján, a családi körben se feledkezzünk meg arról, hogy hálából a legcsodásabb örömhír közvetítői legyünk!
RÉ21 27 RÉ 27 • IÉ 1Sám 16,14–23 • Zsolt 27
Zsoltárdicséret | 175 | Zengjetek, minden nemzetek
Heti zsoltárének | 98 | Énekeljetek új éneket
„Nem vette számba Dávid a húszéveseket és az azon aluliakat…” 1Krón 27,16–34
16 Izráel törzsei élén a következők álltak: a rúbeniek fejedelme Elíézer volt, Zikrí fia; a simeoniaké Sefatjá, Maaká fia; 17 a lévitáké Hasabjá, Kemúél fia, az áronitáké Cádók, 18 Júdáé Elíhú, Dávid testvérei közül; Issakáré Omrí, Míkáél fia; 19 Zebuloné Jismajá, Óbadjá fia; Naftálié Jerímót, Azríél fia; 20 Efraim fiaié Hóséa, Azazjá fia; Manassé törzse egyik feléé Jóél, Pedájá fia; 21 Manassé törzse gileádi feléé Jiddó, Zekarjá fia; Benjáminé Jaaszíél, Abnér fia; 22 Dáné Azarél, Jeróhám fia. Ezek voltak Izráel törzseinek a vezérei. 23 Nem vette számba Dávid a húszéveseket és az azon aluliakat, mert az Úr megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag. 24 Jóáb, Cerújá fia elkezdte ugyan a számlálást, de nem fejezte be, mivel emiatt gyúlt haragra Isten Izráel ellen. Ezért nem került be ezeknek a száma Dávid király történetének a számadatai közé. 25 A királyi kincstár gondnoka Azmávet volt, Adíél fia. A mezők, a városok, a falvak és az őrtornyok raktárainak a gondnoka Jónátán, Uzzijjá fia volt. 26 A mezei munkások és a földművelők felügyelője Ezrí, Kelúb fia volt. 27 A szőlők felügyelője a rámái Simí, a szőlők borkészleteinek a felügyelője a sefemi Zabdí volt. 28 A Sefélá-alföld olajfa- és fügefakertjeinek a felügyelője a gádéri Baalhánán volt, az olajraktárak felügyelője Jóás. 29 A Sárónon legelő marhák felügyelője a sáróni Sitraj volt, a völgyekben legelő marhák felügyelője pedig Sáfát, Adlaj fia. 30 A tevék felügyelője a jismáéli Óbíl, a szamarak felügyelője a mérónóti Jehdejá, 31 a juhnyájak felügyelője pedig a hagri Jázíz volt. Mindezek Dávid király vagyonának a felügyelői voltak. 32 Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember, Jehíél, Hakmóní fia pedig a király fiainak a nevelője volt. 33 Ahítófel a király tanácsadója volt, az arki Húsaj pedig a király barátja. 34 Ahítófel helyettese Jójádá, Benájá fia és Ebjátár volt, a királyi hadsereg parancsnoka pedig Jóáb.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(23) „Nem vette számba Dávid a húszéveseket és az azon aluliakat…” (1Krón 27,16–34)
Izráel törzseinek vezetőiről készít listát a krónikás, és megjegyzi: „az Úr megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag”. Úgy tűnik, Dávid tanult a népszámlálás tragédiájából (1Krón, 21). Mi volt a népszámlálások célja? Számba venni a hadköteleseket és az adófizetőket. Miért volt bűn Dávid népszámlálási parancsa? A népszámlálást a 2Móz 30,11–16, és a 4Móz 1,1–3;19–20 szabályozza: „Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, névjegyzékbe véve nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit...” Az akkor ott az Úr parancsára történt, Dávid népszámlálásával saját hatalmát, nagyságát akarta fölmérni. Isten népét csak az tartja meg, ha teljesen belesimul, ha pontosan követi Isten akaratát, nem járhat saját feje után, saját dicsőségét keresve. Mai Igénk második fele Dávid vagyonának őrzéséről, gondozásáról szól, élesen elválasztva az Úr házának kincseit és saját vagyonát. Dávid átláthatóan gazdálkodott. Az átláthatóság a vezetők iránti bizalom egyik kulcskérdése ma is.
