„Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” Mk 6,30–44
30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 31 Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. 33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 34 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. 35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. 36 Bocsásd el őket, hogy a környező tanyákra és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak. 37 Ő azonban így válaszolt nekik: Ti adjatok nekik enni! De ők ezt mondták neki: Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik? 38 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk. 39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportokban a zöld fűre. 40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. 41 Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek, és jóllaktak, 43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. 44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kun Ágnes Anna igemagyarázata
Olykor megfáradunk a szolgálatban a családunkban, a munkahelyünkön, vagy az egyházban. A tanítványok is vég nélkül tanítottak, mikor Jézus azt mondta: „Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” (31). Nem lehet a végsőkig kizsigerelni magunkat, időnként vissza kell vonulni, egyedül kell lenni Jézussal, hogy aztán újult erővel tudjuk folytatni.
RÉ21 674 RÉ 501
Zsoltárdicséret | 155 | Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek
„… másodszor is királlyá tették Salamont…” 1Krón 29,20–30
20 Azután ezt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket! És az egész gyülekezet áldotta az Urat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az Úr előtt és a király előtt. 21 Másnap reggel véresáldozatokat mutattak be, és égőáldozatokat áldoztak az Úrnak: ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzájuk tartozó italáldozatokkal együtt, és tömérdek véresáldozatot egész Izráelért. 22 Ettek és ittak az Úr színe előtt azon a napon nagy örömmel. Azután másodszor is királlyá tették Salamont, Dávid fiát, és fölkenték az Úr fejedelmévé; Cádókot pedig pappá. 23 Így ült Salamon az Úr trónjára apja, Dávid után. Eredményesen uralkodott, és egész Izráel hallgatott rá. 24 A vezérek, a testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek. 25 Az Úr pedig igen naggyá tette Salamont egész Izráel szemében, és olyan királyi méltóságot adott neki, amilyen nem volt előtte egy királynak sem Izráelben. 26 Dávid, Isai fia egész Izráel királya volt. 27 Negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 28 És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király. 29 Dávid király dolgai elejétől a végéig meg vannak írva Sámuel látó, Nátán próféta és Gád látnok történetében 30 egész uralkodásával, hőstetteivel és mindazokkal az eseményekkel együtt, amelyek vele, Izráellel és a többi ország királyságaival végbementek.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(22) „… másodszor is királlyá tették Salamont…” (1Krón 29,20–30)
Adónijjá, Dávid fia, Absolon testvére királyságra tört, amikor látta az idős édesapja állapotát. Nátán próféta közbelépése után Dávid Salamont ültette saját trónjára, így nevezte ki utódjául. Dávid most az egész nép előtt, nyilvánosan is átadta a királyságot Salamonnak, fölkenték királlyá: fejére, két fülcimpájára, kéz- és lábfejére illatos olajat kentek. Ez azt jelképezte: gondolatait az Úr Isten irányítsa, hallja meg az Úr és a nép szavát, tettei, útjai az Úr akaratához igazodjanak, egész lénye álljon az ő szolgálatában, a király neki szenteli az életét. Az egész nép áldotta az Urat, és áldozatokat mutattak be. „Ettek és ittak az Úr színe előtt azon a napon nagy örömmel.” (22) Salamon szövetséget kötött a nép vezetőivel és a testvéreivel, így békés korszak kezdődhetett Izráel életében. Dávid pedig „meghalt késő vénségében, betelve az élettel” (27). Életében megismert kicsiséget és nagy méltóságot, nélkülözést és gazdagságot, üldöztetést és hatalmat, bűnt és büntetést. Sokoldalú szervező, jó hadvezér és ihletett költő – de élete alapja minden élethelyzetben, hogy a szíve az Úré volt. Érett gyümölcsként hullott az Úr kezébe. Így halni jó és szép halál.
