„Mit akarsz, mit tegyek veled?” Mk 10,46–52
46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! 48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 49 Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! 50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. 52 Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
Pünkösd ünnepén éppen Bartimeus gyógyulása tanít bennünket arra, hogy kérjünk új látást a Lélekről, akiről Jézus megígérte: „...kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké” (Jn 14,16). Jézus meghallja a kérésünket, nem hagy válasz nélkül, de megkérdez: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” (50). Feleljünk bátran és konkrétan, mint Bartimeus, aki hittel kért látó szemet, és kapott. „...mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13).
RÉ21 541 RÉ 370 • IÉ 1Kor 2,12–16 • Zsolt 104
Pünkösdi ének | 541 | Jövel, Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket épen
Heti zsoltárének | 19 | Az egek beszélik
„Ne vonuljatok fel és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így!” 2Krón 11
1 Miután Roboám visszatért Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda házát és Benjámint, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráelt, és visszaszerezzék az országot Roboámnak. 2 De így szólt az Úr igéje Semajához, az Isten emberéhez: 3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és egész Izráelnek Júdában és Benjáminban: 4 Így szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek, nem vonultak ki Jeroboám ellen. 5 Roboám Jeruzsálemben lakott, de több várost erődítménnyé építtetett ki Júdában. 6 Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, 7 Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot, 8 Gátot, Márésát és Zífet, 9 Adórajimot, Lákíst és Azékát, 10 Corát, Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdában és Benjáminban. 11 Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj- és borraktárakkal, 12 továbbá mindegyik várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat. Így maradt az övé Júda és Benjámin. 13 Az összes pap és lévita, akik csak Izráelben voltak, mindenünnen átálltak hozzá. 14 A léviták elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Júdába meg Jeruzsálembe, mert elkergették őket Jeroboám és fiai, nem maradhattak az Úr papjai; 15 Jeroboám pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek szolgálatára meg a borjakéra, amelyeket csináltatott. 16 Követték a papokat Jeruzsálembe Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy Izráel Istenét, az Urat keressék, és továbbra is őseik Istenének, az Úrnak áldozzanak. 17 Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján. 18 Roboám feleségül vette Mahalatot, Jerímótnak, Dávid fiának a leányát meg Abíhajilt, Elíábnak, Isai fiának a leányát. 19 Ez fiúkat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot. 20 Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómítot szülte neki. 21 Maakát, Absolon leányát jobban szerette Roboám valamennyi feleségénél és másodfeleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan másodfeleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt. 22 Roboám Abijját, Maaká fiát tette meg testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert őt akarta királlyá tenni. 23 Ezért bölcsen szétosztotta a többi fia között Júda és Benjámin egész területét meg az összes erődített várost. Bőségesen ellátta őket élelemmel, és sok feleséget szerzett nekik.
Az Ige mellett – Vassné Baki Ilona igemagyarázata
(4) „Ne vonuljatok fel és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így!” (2Krón 11)
A kettészakadt ország királyai közt hamarosan viszályok törtek ki. Roboám, a déli országrész, Júdea királya meg akarja hódítani Izráelt, az északi részt. A testvérháborút az Úr üzenete állítja meg. A királyok akkor még hallgattak az Úrra. Isten akarata a békesség. Hiszem, hogy az Úr ma is békességet akar, és sohasem háborút, főként nem testvér- vagy polgárháborút. Békességet akar a földön ma is: „kicsiben” – saját családunkban, környezetünkben és „nagyban” – a nemzetek között: „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14). Hogyan éljük meg az emberi kapcsolatainkat? Tudunk-e a békesség munkálói lenni? A Jeroboámnak adott kijelentéssel (1Kir 11,38) szemben a király elzavarja a papokat és lévitákat az országból, aranyborjakat állíttat, és szerez hozzá papokat. Nagyon hamar elfelejti az Úr szavát és akaratát. Az elűzött papok és léviták – hivatásukhoz méltóan – Jeruzsálemben akarják szolgálni az Urat. Ezzel a déli országrészt erősítik. Azonban itt sem sokkal jobb a helyzet, Roboám csak három évig járt „Dávid és Salamon útján” (17). Pünkösd ünnepe van, és a két király története szembesít önmagunkkal: a saját indulataink, vágyaink szerint vagy a Szentlélekkel megajándékozottan akarunk élni? „Hova visz az út?”
