„Valaki az ott állók közül kirántotta a kardját...” Mk 14,43–52
43 Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől, kardokkal és botokkal a kezükben. 44 Aki elárulta őt, ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek el biztos kísérettel! 45 Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: Mester! – és megcsókolta. 46 Azok pedig megragadták Jézust, és elfogták. 47 Valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 48 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49 Veletek voltam mindennap a templomban, és tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük. 50 Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. 51 De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén; őt is megragadták, 52 de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„Valaki az ott állók közül kirántotta a kardját...” (47). Gyakran fog el bennünket olyan indulat, amely mögött lehet jó szándék, de nem vezet sehova. Itt sem olyan hatalom igazgat, amelytől fizikai fegyverekkel meg lehet szabadulni. Jézus nagyon jól tudta azt, hogy a sötétség fejedelme ellen csak ő képes harcolni. Megharcolta már ezt imádságban, letette saját akaratát, hogy az Atya akarata érvényesüljön. Mert az Írásoknak kell beteljesedniük, hogy megtörténjék az ember megváltása.
RÉ21 268 RÉ 183 • IÉ 1Jn 4,(13–16a)16b–21 • Zsolt 81
A vasárnap éneke | 828 | Boldog, kinek a béke minden vágya
Heti zsoltár | 78 | Hallgass, én népem, az én törvényemre
„…szörnyű kínok között halt meg.” 2Krón 21,12–20
12 Eljutott azonban hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, 13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, 14 azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. 15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt mindennap kijön a beled. 16 Majd fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. 17 Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú. 18 Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr. 19 Így ment ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott tüzet a tiszteletére, ahogy ősei tiszteletére gyújtott. 20 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(19) „…szörnyű kínok között halt meg.” (2Krón 21,12–20)
Illés próféta figyelmezteti Jórámot, hogy rossz úton jár, elhagyta Jósáfát és Ászá, Júda királyai útját. „…azért az Úr nagy csapással sújtja fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel…” (14–15). Emlékezteti, hogy megölette testvéreit, akik jobbak voltak nála (13). Jórám nem volt méltó utódja apjának, Jósáfátnak. Jelleme sem tükrözte nevének szépségét: ’Jahve fenséges’. A Jórám júdeai király által elkövetett bűnök nem maradtak következmények nélkül. Nyolc évig uralkodott, már negyvenévesen meghalt, és Illés próféta minden jóslata beteljesedett. A súlyos büntetés bekövetkezik a testvérgyilkosságért, a hűtlenségért Istenhez, a felelőtlenségért a nép iránt, őt magát, személy szerint is érinti. Gyógyíthatatlan betegséget kapott. Népe eltávolodott tőle. Nem adták meg neki azt a végtisztességet, amely pedig a többi királyt megillette: nem engedték királyi sírba temetni. Életének nagy tanulsága az utókor számára, hogy az elkövetett gonosztettek büntetésképpen visszahullnak az elkövető fejére. Aki elhagyja az Urat, azt ő bűneiben és annak következményeiben hagyja. Sorsa figyelmeztető jel az emberiség számára!
