„...bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák.” Mk 14,53–65
53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mindannyian. 54 Péter távolról követte őt, egészen a főpap palotájának udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58 Mi hallottuk, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberkéz alkotott. 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 61 Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia? 62 Jézus ezt mondta: Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 63 A főpap megszaggatta a ruháját, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. 65 Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„...bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák” (55). Nem kis lelki megterhelés az, amikor jogtalanul vádolják az embert. Amikor az igazságot hazugsággá változtatják, és az igazat hazuggá nyilvánítják. Mennyi odafigyelésre van szükség, hogy a vallomások egyezzenek. Jézus esetében mégsem egyeztek! Hányszor fog megtörténni ez később is! Vajon mi lesz majd akkor, amikor minden szem meglátja az Emberfiát eljönni az ég felhőiben?
RÉ21 493 RÉ 341
Fohász | 845 | Tégy, Uram, engem áldássá!
„…anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte.” 2Krón 22
1 Utána Jeruzsálem lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. 2 Negyvenkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrí unokája. 3 Ő is Aháb házának az útjain járt, mert anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte. 4 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, éppúgy, mint Aháb háza, mert vesztére apja halála után ugyanazok maradtak az ő tanácsadói is. 5 Az ő tanácsukat követte akkor is, amikor Jórámmal, Aháb fiával, Izráel királyával együtt háborút viselt Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot. 6 Ezért visszatért Jezréelbe, hogy kigyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket Rámában ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, mert beteg volt. 7 De Isten akaratából vesztére lett Ahazjának, hogy Jórámhoz ment. Mert odaérve, kivonult Jórámmal együtt Jéhú, Nimsí fia ellen, akit az Úr fölkenetett, hogy Aháb házát kiirtsa. 8 Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket. 9 Ahazját is megkerestette, és elfogták őt, mert Samáriában rejtőzött, és elvitték Jéhúhoz, aki megölette. De eltemették őt, mert ezt mondták róla: Jósáfát unokája volt, aki tiszta szívvel kereste az Urat. Ahazjá családjából azonban nem volt senki, akinek lett volna ereje magához ragadni a királyságot. 10 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és elpusztított Júdában minden gyermeket, aki a királyi családból származott. 11 De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a király fiai közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Ataljá elől Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá főpap felesége, aki Ahazjá húga volt; így Jóást nem tudta Ataljá megöletni. 12 Hat évig rejtegették maguknál, az Isten házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(3) „…anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte.” (2Krón 22)
Jórámot egyetlen életben maradt fia, Ahazjá követte a trónon. Egyéves uralkodása azonban az Isten nélküli élet megdöbbentő példája. Anyjának, Ataljának a hatása alá került, „…aki bűnbe vitte” (4). Az izráeli királlyal közös háborújuk az arámok ellen sikertelen, halálának körülményei bonyolultak. A királyok könyve szerint Ahazjá meggyilkolása, amelyet Jéhú követett el, Isten döntése volt (9). De tisztességben temették el, tekintettel nagyapjára, Jósáfátra (9). Élete nagy tanítás, az ősök érdemeiből nem lehet megélni, az Úr mindenkinek a saját magatartása által ítéli meg az életét! Halála után anyja, Ataljá ragadta magához a hatalmat, ez valóságos rémuralmat jelentett Júda számára. A királyi család tagjait megölette, hatalma szinte korlátlan volt. E zűrzavaros helyzet újabb tanulságul szolgál: aki nem az Úrra figyel, az lehet akár király is, de Isten és a történelem mondja ki róla a végső ítéletet. A leggonoszabb terveknek is határt szab az Úr, és gondoskodik olyanokról is, akik által folytatódik az ő királysága! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
