„És sírásra fakadt.” Mk 14,66–72
66 Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. 67 Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. 68 Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. 69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való. 70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is. 71 Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. 72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„És sírásra fakadt” (72). Milyen jó, hogy Péter tudott sírni tagadása miatt. Milyen jó, hogy a kakas jelzett, és visszaemlékezhetett Jézus szavára. Mi is kapunk jeleket, és áldott dolog, ha erre rezonál a lelkünk. Mert a Szentlélek Isten élővé tehet bennünk igéket, kijelentéseket, amelyek eligazíthatnak utunkon, segíthetnek döntéseinkben, megállítanak, elgondolkodtatnak, és hamisságunkat felismerve mi is odaborulhatunk megváltó Urunk elé sírva, vétkeinket bevallva.
RÉ21 720 RÉ 445
Te Deum | 568 | Áldunk téged, Istenünk
„…az Úr ígérete Dávid fiainak szól!” 2Krón 23,1–15
1 A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjával, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jóhánán fiával, Azarjával, Óbéd fiával, Maaszéjával, Adájá fiával és Elísáfáttal, Zikrí fiával. 2 Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek. 3 Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert az Úr ígérete Dávid fiainak szól! 4 Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik szombaton lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat, 5 egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen az Úr háza udvaraiban. 6 Senki se menjen be az Úr házába; csak a papok és a szolgálatukat végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig tartsa meg, amit elrendelt az Úr! 7 A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a templomba be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jár! 8 A léviták és egész Júda mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a szombaton szolgálatba lépők mellett azokat is, akik szombaton letették a szolgálatot, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat. 9 Jójádá, a főpap pedig odaadta a századosoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak. 10 Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. 11 Akkor kivezették a király fiát, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, Jójádá és a fiai pedig fölkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király! 12 Meghallotta Ataljá az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ezért bement a nép közé az Úr házába. 13 Amikor látta, hogy a király ott áll az emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés! 14 De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századosoknak: Vezessétek ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljétek meg fegyverrel! A főpap ugyanis nem akarta, hogy az Úr házában öljék meg. 15 Akkor kituszkolták, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(3) „…az Úr ígérete Dávid fiainak szól!” (2Krón 23,1–15)
Hat év nem nagy idő a történelemben, de ha megpróbáltatásokkal van tele, végtelenül hosszúnak tűnik. Ilyen éveket hozott Ataljá is Júda népére. Fia, Ahazjá júdai király izráeli vérfürdő áldozata lett, s ekkor ragadta magához ő a hatalmat, ami inkább trónbitorlás volt. A hat év alatt jól előkészített palotaforradalom zajlott, mely Jójádá főpap nevéhez fűződik, aki vallási téren is néhány újítást hozott. Jójádá főpap felesége, Ahazjá húga a templomban rejtegette a gyermek Jóást, Ahazjá életben maradt fiát. A templomba nem mehetett be az idegen származású testőrség, a lévitákat bízta meg a kapuk őrzésével, s a szent helyen védelmezett, Dávidtól származó fegyverekkel látta el őket. Jójádá összehívta az egész gyülekezetet, és mondta: „A király fiának kell uralkodnia, mert az Úr ígérete Dávid fiainak szól.” (3) Az ünnepi esemény énekléssel, zenéléssel járt. Felfigyelt a történésekre Ataljá is. Gyanút fogva odasietett, és az Úr házában szembetalálta magát a megkoronázott gyermek királlyal, Jóással. A nép ünnepelt. Ataljá ekkor csak egyetlen szót tudott kimondani: „Összeesküvés!” (13), majd a főpap utasítására eltávolítják a templomból, s a menedékhely elhagyása után beteljesedett rajta Isten ítélete, életével fizetett hatalomra vágyásáért, kegyetlenségéért. Hat évet eltöltött a királyságban, de a diktátorok sorsa lett a jutalma.
