„Pilátus pedig... szabadon bocsátotta nekik Barabbást...” Mk 15,1–19
1 Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak! 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott. 6 Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek. 7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak. 9 Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – 10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? 13 Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék. 16 A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget. 17 Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére, 18 és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! 19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„Pilátus pedig... szabadon bocsátotta nekik Barabbást...” (15). Jézus és Barabbás egymás mellett állnak. Barabbás, akinek a neve azt jelenti: „az atya fia”. Mellette ott van Jézus, aki valóban az Atya Fia volt. A nép a gyilkos Barabbás mellett dönt, Jézusra pedig „feszítsd meg”-et kiált. Barabbást Jézus halála tette szabaddá. Vajon mit kezdett azzal az élettel, amit kapott? Mi mit kezdünk a megváltott életünkkel?
RÉ21 483 RÉ 336
Ír áldásének | 844 | Az Úr vezessen végig az úton
„Az ország egész népe örült…” 2Krón 23,16–21
16 Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek. 17 Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. 18 Jójádá a papokra és a lévitákra bízta az Úr háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az Úr házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az Úrnak, örvendezve – amint az meg van írva Mózes törvényében – és énekelve, Dávid rendelkezése szerint. 19 Kapuőröket rendelt az Úr háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan. 20 Majd maga mellé vette a századosokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak meg az ország egész népét, és lekísérték a királyt az Úr házából. A Felső-kapun keresztül bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. 21 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(21) „Az ország egész népe örült…” (2Krón 23,16–21)
Ataljá halála után már nincs akadálya a templom megtisztításának, a Baal-kultusz királyi szentjének lerombolásának, a szövetség megújításának. Jójádá főpapnak volt nagy szerepe abban, hogy lerombolták a Baal templomát, oltárait és bálványképeit összezúzták. A nép vállalta, hogy mint régen, újra csak az Urat szolgálják. Visszatértek a mózesi törvényekhez, a Dávid király által kialakított rendhez. A végrehajtott vallási reformok után történt a hétéves Jóás ünnepélyes trónra ültetése a nép előtt, ő így Dávid törvényes örököse lett. Az új király uralkodásának kezdetén – a papok gondoskodása révén – a templomban és a városban rend volt. A Baal istenség imádata Júda népének is nagy teher volt, s különösen Aháb izráeli király felesége, Jezábel pogány befolyása révén terjedt el. Ez ellen vette fel a harcot Illés próféta, életveszélybe is került. Nem kis bátorság kellett szembeszállni a kultusszal. Tettük figyelmeztető jel a mai ember számára is, mert a népek keveredése nemcsak életrendünket, hanem az egyedül igaz istenhitünket is kemény próbára teszi. Az ebben való helytállásra buzdít a mi Urunk: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját”. (Jel 2,10)
