„...szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk!” Mk 15,20–32
20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt. 21 Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23 és mirhás bort adtak neki, de ő nem fogadta el. 24 Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28 És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.” 29 Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről! 31 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„...szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk!” (32). Akik Jézus kivégzési folyamatának részesei voltak, felhatalmazva érezték magukat arra, hogy gúnyolják, kinevessék, gyalázzák és káromolják őt. Pedig valószínűleg tudtak Jézus csodáiról. Ha eddig nem győződtek meg arról, hogy ő a Messiás, akkor most igazán hinnének benne, ha leszállna a keresztről? Boldogok azok, akik nem látnak, és hisznek.
RÉ21 496 RÉ 230
Te Deum | 567 | Téged, ó, Isten, dicsérünk
„Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” 2Krón 24,1–14
1 Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 2 Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr. 3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett. 4 Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. 5 Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek. 6 Ezért a király hívatta Jójádát, a vezetőjüket, és megkérdezte tőle: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Úr szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! 7 Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami az Úr házának volt szentelve. 8 Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az Úr háza kapuja elé. 9 És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. 10 Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. 11 Valahányszor bevitették a ládát a lévitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy sok pénz van benne, odament a király kancellárja a főpap megbízottjával együtt, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze. 12 Ezt azután átadta a király és Jójádá az Úr házán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak az Úr háza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket az Úr házának felújítására. 13 A munkások hozzáláttak, és kezük alatt jól haladtak a felújítás munkálatai. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették. 14 Amikor a munkát befejezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Jójádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat az Úr házába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat az Úr házában állandóan, Jójádá egész életében.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(2) „Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr.” (2Krón 24,1–14)
A gyermek Jóás uralkodása – Jójádá főpap gyámsága mellett – jól indul. A templom felújításával kezdi, amely Ataljá idején a divatos bálványkultusz miatt erősen leromlott. Ekkor a király adót vetett ki, a léviták azonban restek voltak ennek begyűjtésében. Ekkor Jóás a templomban elhelyezett perselybe kérte a nép adományát. Ez a fizetési forma bevált, és oly nagymértékű volt, hogy templomi berendezésre is jutott. (Ennek példájára alakult ki templomainkban is az adakozás.) Az önkéntes és tetszés szerinti adományok ma is eredményesebbek, mert nem kényszer hatására, hanem belülről fakadnak. A megújított templomban ezután szabályos kultusz folyt, Jójádá főpap haláláig. Ez idő alatt a gyermek Jóás, elhagyva a gyermek- és ifjúkort, érett férfivá növekedett, és megtartva Jójádá iránti tisztelettudó szeretetét, vele egyetértésben intézte országa, népe ügyes-bajos dolgait. Az élet örök törvénye szerint azonban Jójádá is megöregedett, és nemsokára meghalt (15). A hála és a közmegbecsülés jeleképpen a királyok közé temették. Hosszú élete és megtisztelő nyughelye annak az Úrnak az ajándéka, akit egész életén át szolgált, a legkegyetlenebb időszakban is.
