„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt” Mk 15,33–41
33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 35 Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja. 36 Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt? 37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! 40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Bibliaolvasó Kalauz – Fazekas László igemagyarázata
„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt” (38). Jézus szenvedését látva a kereszt alatt állókban különféle gondolatok fogalmazódnak meg. De tudta-e bárki is, hogy mi történik valójában? Sötétség lett, Jézus szavait hallották, amiket félreértettek, és várták a csodát: hátha eljön Illés, hogy levegye őt a keresztről. Milyen borzasztó vakság! A pogány százados Jézust Isten Fiának nevezte. A templom kárpitja kettéhasadt, megnyílt az út az élő Istenhez. Mélységes titok ez, de nekünk elég annyi, hogy Isten elvégezte a megváltás csodáját.
RÉ21 497 RÉ 339
A Teremtő Isten dicsérete | 569 | Ím, készen áll az alkotás!
„Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket.” 2Krón 24,15–27
15 Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor. 16 Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért. 17 Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, 18 és elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, és szent fákat meg bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt az Úr haragja Júdára és Jeruzsálemre. 19 Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. 20 Akkor az Isten felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Így szól az Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsolatait? Nem válik az a javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket. 21 Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott, az Úr háza udvarában megkövezték. 22 Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor Zekarjá haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt az Úr, és torolja meg! 23 Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának. 24 Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe az Úr, mivel ezek elhagyták őseik Istenét, az Urat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet. 25 Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, udvari emberei pedig összeesküvést szőttek ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok temetőjében. 26 Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Simatnak, egy ammóni asszonynak a fia és Józábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. 27 Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés és az Isten házának a helyreállítása meg van írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána a fia, Amacjá lett a király.
Az Ige mellett – Kovács Mihály igemagyarázata
(20) „Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket.” (2Krón 24,15–27)
Jóás (835–796) uralkodásának hosszú éveit két részre oszthatjuk. A kezdetben gyámként is működő Jójádá rokoni kapcsolatba is került vele. A főpap halála után rosszabb korszaka kezdődött. Júda vezető emberei hatására ő és népes családja visszatért az érzéki természeti vallás, az Aséra-kultusz gyakorlásához. Az Úr ítélete közeledett, de Zekarjá próféta intő jóslatára nem hallgatott. Szava nemcsak eredménytelen volt, hanem – éppen az ő, Jóás parancsára – meg is kövezték a templom tornácán. Ezáltal a király bűne nemcsak a bálványimádás, hanem szentségtörő gyilkosság is. Az ítélet így most már elkerülhetetlen volt. Szír sereg támadta meg, dúlta fel Jeruzsálemet, a király súlyos beteg lett, de alattvalói így is fellázadtak ellene. Később erőszakos halállal fejezte be földi életét. Élete példa minden ember előtt, engedelmességben indult, és erőszakos halállal ért véget. Hajlott a jóra, mégis elfelejtette mindazt, amit az Úrtól kapott! Befolyásolhatósága, önfejűsége tévutakra vitte. Ítéletét maga idézte elő, mert megtérés helyett megkeményítette a szívét. Nem elég a jót elkezdeni, meg is kell állni benne. „…állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsid 12,1)
